Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - Rácz Olivér: Ünnep és emlékezés

Lörincz Gyula: 1917 (tusrajz, 1973)

1917 októbere ezért éreztethette már a burzsoá köztársaság megalakulásakor jótékony és erjesztő hatását: a fasizmus fokozódó éveiben hazánkban is csak az 1917 októberének eszméin nevelkedett élgárdának sikerülhetett önfeláldozó és céltudatos harcaival a napról napra bizonylthatóbban megnyilvánuló talaj- vesztettség ideológiai síkjaira hátráltatni az uralmon levő osztályokat, s ennek volt köszönhető, hogy a felszabadulás után hazánk az ideológiai talajnyerés pozícióiból, s nem a koordináták nulla pontjáról kezdhette el az ország építését, tervszerűen, sorra lezárva a letűnt korszak átmentési és menekülési kísérleteinek rejtekútjait, s 1948 februárjában teljes fegyverzetben és vértezetben sorakozhatott fel 1917 októberének örökségéhez és örökösei mellé.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak alkotásra képes és alkotni kész energiákat szabadított fel: új elektromos töltéssel telített minden szabadságra és függetlenségre vágyó népet, amely független és szabad országban és államrendszerben kívánt élni, s a történelmi fejlődés további során megintcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt az a történelmi erő, amely a független és szabad országok független és szabad népeiben vezérelvként tudatosította, hogy a szabadság eszméje csak akkor válik teljes és valóban mozgósító eszmévé, ha nem valamilyen absztrakt, elvont vagy alkalmazott, zárt közösségek számára kisajátított szabadság, hanem a közös szabadság jelszavát tűzi lobogójára; azt, amelyet a világforradalom eszméjének nagy magyar megszállottja, Petőfi Sándor egykor Világszabadságnak álmodott meg.

Aki célokat tűz ki, annak harcolnia is kell értük. Ez öntudat és magatartás dolga: az előremutató elhatározásokat és a magatartás elkötelezettségét szó-