Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - ÉLŐ MÚLT - Chmel, Rudolf: A fordítás szerepe az ii odaírni kapcsolatokban

A magyar irodalom fordításának a múlt század hatvanas éveitől megvalósuló programja nem volt rendszeres. A fordítások inkább csak rendszertelenek és véletlenszerűek, bár számuk később, főleg a századfordulón, szaporodik. A fordítások így részben kihatottak a szlovák irodalom műfajainak, motívumainak és egyéb alkotóelemeinek a differenciálódására. Mint általában, a magyar irodalmi művek is fordításban csak elvétve jelentek meg könyv alakban (kezdetben egyáltalán nem). Ezzel szemben a folyóiratok egyre intenzivebben közöltek fordításokat. Néhány „másodkézből” fordított művet is magyarból ültettek át, mint például Daniel Bachát-Dumný, akinek „fordítói repertoárjában ötvennél is több különféle nemzetiségű szerző szerepelt; a bizonyára eredetiből fordított magyar, német, cseh szerzőkön kívül angol, francia, olasz s feltehetőleg valamennyi szláv nemzet irodalmi alkotása — az utóbbiakat azonban jobbára magyarból fordította.”6

A magyar irodalom a szlovák-magyar kettős irodalmiság következtében a szlovák irodalom fejlődésében más, fejlettebb irodalmak irányában a közvetítő szerepét is betöltötte. Az orosz irodalmat például a magyar irodalomban a 19. század második felétől az élvonalbeli klasszikusok — Puskin, Lermontov, Gogol, Turgenyev, Cserni- sevszkij és mások — fordításai képviselték. A magyar fordítók a valódi realista értékeket válogatták ki az orosz irodalomból, s ez az orientáció kizárta a másodrendű szerzők és írók — a szláv gondolat ideológusai — iránti eszmei érdeklődést.

A magyar irodalom elsősorban olyan szerzőkről vett tudomást, akik abban az időben már behatoltak a világirodalomba.7 A szlovák és a más irodalmak kapcsolatában indokoltan feltételezhető a magyar irodalom közvetítő szerepe. Fordított szerepet játszott a perem-irodalom, amely az „olcsó könyvek”, Rózsa Sándor, a Bakony és a betyárok romantikájával „népi” irodalom formájában, főleg a 19. század végén és a 20. század elején jutott el hozzánk a budapesti kiadók „jóvoltából”. A Slovenské pohľady című folyóirat figyelmeztetett arra, hogy az ilyen kiadványok a szlovákok számára nem alkalmasak, és sürgette a budapesti kiadókat, hogy értékes magyar irodalmi alkotásokat adjanak ki.8 A helyzet fonáksága abban rejlett, hogy a szlovák kiadók, illetve a szlovák irodalmat is kiadó kiadóvállalatok, elsősorban pedig a mártoni KŰS (Knihtlačla- renský účastinný spolok — Könyvnyomdái Részvénytársulat) nem terelték más irányba a „népi” olvasmány iránti érdeklődést, amely iránt tömeges kereslet mutatkozott, s ezáltal a budapesti kiadók kommerciális kezdeményezésének szabad teret engedtek. A népi irodalom szerepét töltötték be azonban Petőfi, Jókai, Mikszáth és a „hivatalos” magyar irodalom képviselőinek műveiből készített fordítások is. (Gyakran ezzel is a magyar hazafiság terjesztését és a szlovák nemzeti tudat lefojtását szolgálták.)

Más tisztázatlan kérdés azoknak a kormány- és kormánypárti lapoknak és folyóiratoknak a szerepe, amelyek orientációja ellentétben állt a hivatalos szlovák irodalmi és nem irodalmi folyóiratok és lapok irányvonalával. A problémakör annak ellenére sem tárgyalható egyértelműen, hogy a folyóiratokban az elmagyarosítási szándék tagadhatatlan. Ebben a sajtóban jelent meg a legtöbb foidítás a magyar irodalomból és több fordítás a nyugat-európai irodalmakból is (például a Horöánsky szerkesztette Slovenské novinyban], Az európai irodalommal összekötő más „járható utak” hiányában az időszaki sajtóban ezt a gyakorlatot differenciáltabb módon kell értékelnünk, s a szélesebb összefüggésekre is gondolnunk kell.

Csupán illusztrációként tüntetjük fel, hogy az államfordulat előtt Jókai Mór műveiből folyóiratokban megközelítőleg 120 szlovák fordítás jelent meg. A legtöbbet természetesen a Horüánsky szerkesztésében megjelenő Slovenské noviny (24) közölte, majd sorrendben a Vlasí a svet (23), a Svornosf (20) és a Krajan (11) következett. A Národnie noviny tizenegy fordítást közölt Jókaitól. A többi lap csak egy, de háromnál nem több fordítást közölt (kivéve a tizenegy, könyv alakban is megjelent fordítást és a sárosi tájszólásban megjelent fordításokat).9 Tehát a fordítások befogadásáról megrajzolt képet ki kell egészítenünk a kormánypárti vagy a kormány által fizetett és más módon támogatott lapokban megjelent irodalmi fordításokkal is. Nehezen értékelhető a fordításoknak az irodalom fejlődésére kiható hordereje, illetve a vele való összeforrottságuk. Mégsem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, illetve nem hozhatjuk közvetlen összefüggésbe az elmagyarosítással (bár a fordítók gyakran választották a tendenciózus műveket is). Főleg a szóban forgó folyóiratokban és lapokban közölt fordítások nem voltak összhangban a hazai irodalmi fejlődéssel, s többnyire másod- és harmadrendű magyar szerzők műveit hasonló, jobbára névtelen fordítók tolmácsolták szlovák nyelvre.