Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról
ködési terület számunkra, a francia, angol, olasz stb. nyelvű irodalmak, tehát a világ- irodalom egész további területe pedig hozzáférhetetlen, nem létező a csehszlovákiai magyar műfordítók térképén. Ez pedig egyoldalúvá szűkíti működésünk, műfordítói lehetőségeink távlatait. Nemzetiségi irodalom vagyunk: nem létezhetünk, nem élhetünk meg a csehszlovákiai irodalom és az egyetemes magyar irodalom kettős kötődése, s az ebből eredő küldetés és célok vállalása nélkül. De szilárd meggyőződésem, hogy ahogyan magyarországi írók is foglalkoznak cseh és szlovák alkotások átültetésével, a csehszlovákiai magyar műfordítóknak is meg kellene kapniuk a világirodalom egyéb nyelvű műveinek fordítási lehetőségeit is: fiatal műfordítóink az utóbbi évek során — az ismert okok miatt egyelőre csak egyéni kezdeményezésből válogatott lírai alkotások tolmácsolásával —, sorozatosan bebizonyították, hogy méltón képesek tolmácsolni a Szovjetunió és a többi szocialista állam, valamint Latin Amerika és a világ más népeinek alkotásait is. Szerintem tehát nem az igény — a lehetőség megadása hiányzik. TŐZSÉR ÁRPÁD Talán a sokat emlegetett híd szerep helytelen (és szellemiségünket sértő) értelmezésének köszönhetjük, hogy irodalmunkat sokan a szlovák irodalmat közvetítő-fordító gépezetnek szeretnék tudni. Pedig elmondtuk már néhányan s néhányszor, hogy a nemzetek között nemcsak a fordítás, de a jó irodalom is közvetítőként funkcionál, hídnak lenni tehát nem annyit jelent, mint fordítani, hanem annyit, mint világhorizontú irodalmat teremteni. S tulajdonképpen a műfordításirodalom is ennek a „világhorizontú” irodalomnak a része, következésképp nem lehet csak egyetlen irodalom figyelése és fordítása a feladata. A szlovákiai magyar műfordítót sem lehet a szlovák irodalomba „zárni”, mert ez világképünk, szemléletünk, irodalomtudatunk leszűkítéséhez vezetne (mint ahogy talán már vezetett is). Ezzel persze egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy ne használjuk ki az előbb említett helyzeti előnyünket, azaz fordításirodalmunk súlypontja ne legyen a szlovák (és cseh) irodalom közvetítése. De az egy irodalom figyelésétől és fordításától a sok irodalom figyelése és fordítása felé kell fejlődnünk. Fejlettségünknek (fejletlenségünknek) éppen az a legbiztosabb mutatója, hogy hány idegen irodalomból merítünk, jó műfordításoknak köszönhetően hányat tudunk saját vérkeringésünkbe ömleszteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy irodalmunkban csak az utóbbi időben látjuk műfordítóink bevét spanyol, francia, lengyel, angol, orosz irodalmi művek fordításai alatt is. Régebben csak az egy Rácz Olivér fordított a szlovák és cseh nyelven kívül más nyelvekből is; Mikola Anikó, Cselényi László, Tóth László, Koncsol László, Dénes Imre, Kövesdi János, Végh Zsoldos Péter már a harmadvirágzás újabb szakaszainak a neveltjei. Igény tehát van, kell hogy legyen „más nyelvekből készített műfordításokra” is. Most már a „Madáchon” a sor, hogy műfordítóink ilyen kezdeményezéseit is felkarolja s kötetekben megjelentesse. A jégtörést a közeljövőben a szénior Rácz Olivér világlíragyűj- teménye elvégzi, reméljük, hamarosan sor kerül a fiatalabbak köteteire is. VERES JÁNOS Nem lehet vita tárgya, hogy a szlovák és cseh művek közvetítése az elsődleges. Ez azonban korántsem fokozhatja le a más nyelvekből való fordítás indokoltságát, ha akad fordító, akinek megfelelő képessége és kellő erejű inspirációi vannak ilyen irányban. Példának elég Mikola Anikót felhozni. Az ütközések elkerülése végett persze üdvös lenne, ha a magyarországi fordítók (és kiadók) terveiről rendszeresen tájékoztatnának bennünket. Ha már erről beszélünk, meg kell jegyeznem: más vonatkozásokban is koordinálni kellene valahogyan a magyarországi és csehszlovákiai magyar műfordítók tevékenységét. Ez az arra hivatott intézmények és szervezetek feladata. (Hozzáteszem: néhány magyarországi folyóirat szerkesztőségének ajtaja — a lehetőségekhez mérten — nyitva áll az itteni műfordítók előtt. Örvendetes dolog, de a problémák lényegét nem oldja meg.)
