Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Varga Imre: Sempervivum hirtum, Látvány és, Phyteuma orbiculare (versek)
Olykor panyókára vetett kabáttal járkálsz a versben: emitt akácerdő-sustorog, s folyóvíz surrog amott. Zuzmós bércek magasodnak a végtelen időben: alul a madarak, s a rézveretes égbolt fölöttük. Máskor hófúvásban, vad förgetegben vonszolod megfáradt testedet a szavak s a sorok közt: ág karcolja megint szíved és homlokod. Tükörbe nézel: a foncsor mögött tág terek és szűk utcák nyílnak. Dél van. Autók zúgnak, gépek dolgoznak s valaki káromkodik egy ablak alatt. A benti léptek neszét elnyomja a kinti zaj: hallani sem, látni sem lehet a magának hazát teremtő hazátlant. VARGA IMRE Sempervivum hirtum A varjúhájfélék családjából származom. [12 v. több) húsos, pozsgás levelem tőrózsában (, sugarasan szét-) áll, s lédús szöveteim víztárolásra képesek. Jól tűrök ezért szárazságot és erős napsütést. Száraz, sziklás helyeken, kőfalakon élek. Vegetatív úton is szaporodom tőlevél- rózsáim mellett fejlődő apró sarjaimmal. Idősebb, szárba szökő példányaim virítanak, aztán elpusztulok. Száram csak virágzáskor nyúlik meg, termése után elhal. Dénes: Ahogy nyit a kövirózsa .. .
