Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal)

magyarországi irodalmi körök torzításai, hamisításai ellen. Azok közül az országok közül, ahol az első világháború után kialakult helyzetben magyarok éltek, a polgári demokratikus Csehszlovákiában voltak a legjobb lehetőségei a haladó Ady-kultusz kialakulásának.

• Adyt talán az egész magyar nyelvterületen Fáry Zoltán vállalta és vitte tovább a legkövetkezetesebben. Fábrynak élete végéig nagy terve volt, hogy Ady-tanulmányait és esszéit összegyűjtve külön kötetben is kiadja, s így az Ady igaza, mert ez lett volna a könyv címe, a Gondolat igazával és a Béke igazával együtt mintegy trilógiát alkotott volna. A Lajos bácsi összeállításában és előszavával a közeljövőben megjelenő Ady igaza mennyiben marad hű Fábry eredeti elképzeléseihez, illetve miben tér el azoktól? Mivel magyarázható Fábry Ady-telítettsége?

— Azt, hogy Fábry a dédelgetve tervezett, de különböző akadályok miatt meg nem valósíthatott Ady igazát hogyan építette volna fel, konkrétan nem tudjuk. Valószínű, sőt biztos, hogy az elképzelt trilógia két megjelent kötetéhez hasonlóan a harmadik kötet is tanulmányokból, cikkekből állt volna össze. Nos, az általam összeállított kötetnek ilyen a felépítése. Tartalmazza Fábry Ady-tárgyú írásait és néhány olyan publicisztikai tanulmányát, amelyekben az Ady-telítettség hangsúlyosan mutatkozik meg. Fábry Ady-telítettségét elsősorban Ady háborúellenes lírájával tudnám magyarázni. A fiatal Fábry teljesen kiábrándulva és betegen jött haza az első világháborúból; kiábrándulva, hiszen a kor hangzatos eszméitől megtévesztve, úgyszólván gyerekfejjel, az iskola padjaiból jelentkezett a frontra. A háborúból hazajövet, s az itt szerzett betegségét szenvedve került kezébe A halottak élén, ami aztán egész életet meghatározóan rádöbbentette őt arra, hogy íme, itt egy ember, egy magyar, aki oly tisztán látta korának ellentmondásait, s oly erővel ítélte el a háborút, mint senki más. Fábry tehát úgy csodálkozott rá Adyra, mint egy erkölcsi fenoménra. Később, amikor a munkámozgalomhoz csatlakozott, akkor meg a forradalmár Ady ragadta őt magával. Hogy mindez miért volt lehetséges? Említettem már, hogy az Ady által fölvetett problémák még halála után, s a polgári Csehszlovákiában is érvényesek és megoldatlanok voltak. Fábrynak ez a kétszeres Ady-élménye aztán úgyszólván az egész magyar irodalomban párját ritkító csodát eredményezett. Én ugyanis még senki másnál nem találkoztam olyan fokú azonosulással, hogy egy publicista egy költő verseit, gondo latait olyan elemi erővel tegye a magáévá és olyan természetesen éljen velük, mintha a sajátjai lennének. Fábry ezt tette egy teljes életműben, s pontosan ez az, amit éli az ö Ady-telítettségének neveztem.

® Tagadhatatlan, hogy Fábry halála óta már eddig is jelentős és alapvető lépéseket tettünk gazdag szellemi és erkölcsi hagyatékának hiánytalan föltárása, értékelése és értelmezése, megőrzése és továbbadása érdekében. De még korántsem tettünk elegei, legalábbis nem annyit, amennyit megtehettünk volna. Mintha nagyon mereven és túlontúl hivatalosan bánnánk Fábryval, mitha az alkotó hozzáállás és továbbgondolás, a közvetlenség hiányozna a vele való kapcsolatunkból.- Több feladat vár ránk, s ezek közül az egyik: Fábry 1945 előtti válogatott levelezésének kiadása már megvalósulóban van. Hozzá kell fogni a lapokban, folyóiratokban lappangó és kéziratokban maradt írásainak összegyűjtéséhez, s ezután sor kerülhet egy olyan, lehetőleg gyors lefutású sorozat megjelentetésére, amely a kritikai kiadás szintjén Fábry összes műveit tartalmazná. A kritikai kiadásban az egyik legnagyobb nehézséget a Fábry-írások német irodalmi hátterének a feltárása jelenti. E kérdésben többször beszéltem Krammer Jenővel, aki tervbe is vette egy tanulmány megírását Fábry német forrásairól, de hirtelen halála megakadályozta ebben. A felsoroltak megteremtenék az alapokat egy igényes és részletes Fábry-monográfia megírásához, amil kisebb monografikus tanulmányoknak kellene megelőzniük. Olyan tanulmányokra gondolok, amelyek közelebb férkőznének Fábry lényegéhez s „minden titkai”-hoz. Mert igazad van abban, hogy Fábryt és életművét eddig eléggé hivatalosan és ünnepélyesen kezeltük, s most már közvetlenebb és egyben tárgyilagosabb vizsgálódásokra és elemzésekre lenne szükségünk. Abból kellene kiindulnunk továbbra is, ami ma már kétségtelen: Fábry eddigi nemzetiségi szellemi életünknek olyan kiteljesedése, amely a korabeli magyar és európai szellemi élet magas szintjén képvisel bennünket. Monumentális

— és sokban sajátos és szabálytalan jelenség is. Elsősorban olyan antimilitarista és antifasiszta publicista ő, akinek a tolla két nagy élményforrásból: kora társadalmi-- politikai valóságából, valamint haladó irodalmából táplálkozik. Az irodalmi kötöttség