Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal)
karra, irodalmi példák is jelentős mértékben közrejátszottak. Az, hogy például Ady Endre és más íróemberek is jogászkodtak életük egy szakaszában. A négy év alatt viszont, míg jogot tanultam, elég komoly irodalmi és irodalomtörténeti műveltségre is szert tettem. A bölcsészkollégákhoz társulva gyakran eljártam egy-egy nevesebb egyetemi előadó, mondjuk Horváth János óráira, a szabad Időm nagy részében meg a könyvtárakat bújtam. Jogi tanulmányaim így valóban életemnek egy furcsa és nehezen magyarázható szakaszát képezik. Persze, becsületesen átvettem a jogi tárgyakat is. s talán nem is minden haszon nélkül, hisz ezek a tanulmányaim a valóságérzékemet és logikai érzékemet erősítették. 1942. október 3-án szereztem meg a diplomát és rá két napjára már vittek is katonának. Pontosan három év múlva, 1945. október 5-én szereltem le, megjárva a frontot és a foksáni hadifogolytábort is. Amikor Komáromban megnyílt a magyar gimnáziúm, tanítani kezdtem, s közben beiratkoztam a pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára. De a tanári oklevelemet még meg sem kaptam, amikor 1954 novemberében Sas Andor kérésére följöttem erre az iskolára előadónak, s így egyfelől tanítottam, másfelől meg tanultam. • Pesti egyetemista korában a Lajos bácsi alapító tagja volt a Bolyai Kollégiumnak, bekapcsolódott a népi kollégisták korai mozgalmába ... — Azzal kell kezdenem, hogy a dél-szlovákiai egyetemistáknak harminckilenc januárjában pótszemesztert nyitotak és egy szükség-kollégiumot rendeztek be a Toldy Ferenc utcában. Amikor aztán többek közt Győrffy István javaslatára és támogatásával megalakult a Bolyai Kollégium, átmentem oda. A szegényes és igénytelen kollégium fönntartásához szükséges anyagi eszközök biztosítása miatt a kollégium akkori diákvezetői, Kardos László és Fehér Gyula, a nyári szünidőben gyűjtő-akciókra serkentettek bennünket. Jómagam is „gyűjtögettem” a szülőfalumban és környékén azoktól, akik rokonszenveztek azzal, hogy a parasztszármazású egyetemisták kollégiumot alapítottak maguknak. A kollégiumi közeg, a légkör egyébként ugyancsak ösztönző hatással volt rám. Naponta bejáratosak voltak hozzánk a népi írók, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Darvas József és Veres Péter is. Veres Péter tulajdonképpen nekünk és a hozzánk ha sonlóknak írta a Mit ér az ember, ha magyar? című könyvét. Egyébként a kollégiumból többen kapcsolatban voltak az illegális kommunista párttal, és az ország német meg szállása után a kollégiumnak mártírja is lett. ® Beszéltünk már a tájról, a szülőföld vonzásáról. Veres Péter iménti könyveimére utalva hadd kérdezzem most meg: mit ér az ember, ha csehszlovákiai magyar? Mit jelent a Lafos bácsi számára magyarnak lenni Csehszlovákiában, mit jelent ez a kettős kötöttség — milyen többletet, esetleg hiányérzetet adhat az embernek? — Mind magamban, mind a nyilvánosság előtt, az írásaimban és könyveimben is sokat foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, s kezdettől fogva a Sarló állásfoglalása volt rám a legnagyobb hatással. A sarlósok, ezek az „újarcú magyarok” történelmi realitásnak látták és fogadták el a kisebbségi helyzetet. Olyan történelmi realitásnak, amely egyfelől erkölcsi kötelezettségeket is ró az emberre és a közösségre, de bizonyos, új erkölcsi értékekkel, minőségekkel is fölruházza őket. A kötelezettségekből a nemzeti séghez való töretlen hűséget, az ország népeivel való természetes és termékeny együttélést, s a szomszédos népekkel való baráti kapcsolatokat tartották a legfontosabbnak. S ami aztán igen nagy dolog, a sarlósok is és Fábry Zoltán is a kisebbségi helyzetből a „kicsiségből” erkölcsi többletet, példamutató erkölcsi magatartást tudtak teremteni. Minderre gyönyörű példák vannak: Fábry egész életpályája, Győry Dezső antifasiszta költészete — csúcsán az Emberi hang-gal, a sarlósok remek publicisztikája stb. Ebben az „erőnfelüli” erkölcsi magatartásban és aktivitásban sok volt a messianizmus is, amit az adott történelmi körülmények között szükségszerűnek lehet tekinteni, de magatartásuk és teljesítményük egészében véve mégis azt bizonyítja, hogy egy kis néptöredék is képes az erkölcsi helytállásra, bátorságra és keménységre. A megváltozott társadalmi körülmények között, a szocialista építés mai korszakában ezt a tanulságot vonhatjuk le a sarlósok példájából. A közös haza többi népével együttélve és együttműködve továbbra Is erkölcsi kötelességünk önmagunk fönntartása, nemzetiségi létünk megőrzése. Én a szocialista nemzetiségi irodalom egyik fő feladatának Is azt tartom, hogy híven tükrözze életünket és ezzel segítsen kollektív élniakarásunkban és mutasson távlatot. Helyzetünknél fogva fontos feladatunk a híd-szerep, amelyről sokszor hallunk elrajzolt, sematikus véleményeket is. Pedig egyszerű és természetes adottság ez: mi két kultúrával állunk szoros kapcsolatban és ennél fogva elvileg elsőrendűen alkal
