Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Osvald Zahradník: Apróhirdetés
túlhangsúlyozása, a szimbolikus jelentőséget viselő apró tárgyak: gyertyatartó, rokkantszék, boros fiaskó, cipő szerepét tompítani kellett volna, meghagyva hétköznapi funkciójukat. Takáts mintha nem merte volna vállalni végig a „megszürkí- tett” koncepciót, ugyanakkor nem tudta legyőzni a poétikus helyzetek vonzását és a bennük rejlő közösségcsábító gesztusokét. A színre vitt cselekmény ilyen formán felemás hatást keltett, váltakozva benne az „apróhirdetés” és a „páva”, a lirizálás és naturalizmus. A díszlet is ezt a felemásságot sugallta. Platzner Tibor a kopott szobabelső háttérül reklámdekorációt választott, faliújságos fölvetítéssel a háttérre, ami nemcsak robusztusságában, hanem funkciót- lanságában is zavaró volt. Gara Titusz megszemélyesítőjének, Gyurkovics Mihálynak nem sikerült hitelesítenie a figurát. Mintha csak beszélt volna a szerepről és nem azonosult vele. Szenvedélye, játékossága mesterkélt volt. Boráros Imre Belan megformálásában hasonlóan felületes. így párbeszédük néha a szerepkönyv hangos felolvasására emlékeztetett. A rendezőhöz hasonlóan ők sem tudtak dönteni, hogy az írott szöveg eleve szembenálló figuráját melyik szempontból hitelesítsék magukkal és melyik szempontot vessék el. Pedig e szerepek plasztikus megfogalmazásának egyetlen útja az ellenpontozás, tehát az „apróhirdetés” esetében a poézis ellenpontozása, rusztikussá tétele. Gyönge Gombos Ilona (Kristekné) szerepalakítása, aki hasonló szerepekben jóval elevenebb személyt teremtett már eddig. Oly sok szünettel szaggatta meg mondatait, és üres játékokkal játszotta némaszerepeit (olykor az volt az érzésünk, hogy kiles a figura háta mögül), szerepe mozaikokra hullott szét. Szabó Rózsi (Javorskýné) passzív figurát formált meg, így alig lehet alakítása ellen kifogást emelni, pusztán annyit, hogy nem használta ki a szerep lehetőségeit, még akkor sem volt hajlandó ki- lábolni a szürke közönyből, mikor arra okvetlen szükség lett volna. Tiszta figurát hozott Milica szerepében Tóth Erzsébet. Talán kicsit könnyedebb volt a kelleténél és a szerepadta lehetőséget nem gazdagította saját egyéniségével. A legtisztább szerepformálás Lengyel Ferencé. Az ő alakításában Gross sikerült figura volt, jóllehet a rendezői koncepcióból kilógó naturalista ízű színészi eszközökkel fogalmazódott meg. Az Apróhirdetés nem sorolható sem a Thália, sem a MATESZ sikeres produkciói közé. A rendezői koncepció határozatlansága, a szerepformálások hitetlensége halvány produkciót, saját honi kifejezéssel, „kevésbé frenetikus sikert” teremtett. Gágyor Péter Turcsán László: Próféta, 1972—1977
