Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - FIGYELŐ - Lehel Lajos: Egy prózaíró elindult

A brigádvezető értesíti Balogot, hogy meghalt a íelesége. Három nap szabadsá­got kap, ezalatt otthon mindent elrendez­het. A személyvonattal hosszú az út ha­záig. Az utazás leírásával Balázs reális képet fest az ingázó munkások életéről. A regény cselekménye állandóan több idősí­kon fut. Egy-egy esemény lélektani reak­cióját is azonnal igyekszik bemutatni az író. A vonaton például Balog visszapergeti a feleségével leélt életét. A regény kulcsjelenetei közé tartozik a papnak a temetés celebrálása fejében ígért kosarakhoz való vessző megszerzése. Ba­log ígérete egy lehetőség: bizonyíthat ön­maga és a világ előtt egyaránt, hiszen élete folyamán alig vették emberszámba. A vesszőt hazafelé cipelve a Kraszna par­ton szerencsétlenségére összetalálkozik cimboráival, akik elveszik tőle a kosár­nak valót és összeverik. Balog esendősé- gének, kiszolgáltatottságának bemutatásá­val a szerző úgy hat az olvasóra, hogy hőse kudarcainak ábrázolása, cselekvésre serkentő reakciókat termel, tettekre ser­kent. Külön érdemes odafigyelni a kisregény olyan szimbolikus motívumára, mint a te­mető. Az egyszerű falusi ember számára a temető időnkívüll világ, ahol a múlt összevegyül a jelennel, ahol közvetlenül szembekerül a halállal és egyúttal az élet folytonosságára, valamint földhöz kötött­ségére is utal, hiszen ott nyugszanak ősei. Balog Mihály a temetőben lézengve szinte lételméleti kérdésekig jut el. Meg­próbál a maga módján választ keresni ar­ra, hogy ml a halál, mi az életünk, cse­lekedeteink értelme. Életével számot vet­ve, csak mi olvasók döbbenünk rá igazán, hogy Balog a tragédiáig szinte nem is élt. Csak most, mechanikus cselekvéseinek láncolatából kiszakadva tudott szembenéz­ni önmagával, az életét alapjaiban meg­rázó esemény mélyebbé, fogékonyabbá tette. ízig-vérig lélektani regény ez a kilenc­ven egynéhány oldalas kis könyv. Tár­gyilagos mondataival, minden sallangtól mentes elbeszélő stílusával, sajátos törté­netet sikerült Balázs Józsefnek kerekíte­nie, olyan kérdéseket felvetnie, amelyek az olvasót szinte első perctől önvizsgá­latra késztetik. Fábián Bálint találkozása istennel a cí­me az író legutóbb megjelent regényének. Tematikájában és tartalmában ez a mű is szorosan kapcsolódik az előző kettőhöz. Egy szegényparaszt életét járja körül a szerző, bemutatva azt, hogyan teszi az embert morálisan is tönkre a háború. Fá­bián Bálint kis híján ott maradt egy kézi­tusa után az isonzói mocsarakban. Szeren­cséje volt, ő döfte le az olasz katonát, de tekintetétől élete végéig nem tudott sza­badulni. Itthon parádés kocsis lesz az ura­ságnál. A fehérterror idején segíti a kom­munistákat. Családi élete felbomlott: míg a fronton volt, felesége a pap szeretője lett. Két fia, amikor tudomást szerez er­ről, beleszorítja a papot a jeges folyóba. Egyikük nem bírja elviselni tettének mo­rális következményeit, elemészti magát. A gazdag cselekmény itt is a jellemek ki­bontását segítené elő, de ebben a regény­ben nem ötvöződik a kettő olyan magas fokon, mint az előzőkben. A meseszövés háttérbe szorítja a lélekrajzot, ami csök­kenti a mű értékét, és a kelleténél erő­sebben érezzük a magyar paraszti élet legnagyobb krónikásának, Móricz Zsig- mondnak a hatását is. A hiányosságok el­lenére is a jellemzéseket, lélekrajzot, va­lamint az atmoszférát teremtő környezet­rajzot kell kiemelnünk, ha szerényebben sikerült is, mint ahogy ezt az írótól már megszoktuk, hiszen a felsoroltak teszik művészetét eredetivé és újszerűvé. Balázs józsef élményköre földrajzilag jól körülhatárolható: egy Kraszna parti falu mikrovilága. Műveinek az igazi érté­ke azonban abból adódik, hogy írásaiban ezt a mikrovilágot, az embertípusokat, a lélekrajzot és környezetrajzot sikerült általánossá emelnie. Balázs művészete kiforrott, letisztult, meglepően egyéni írói világ. Már első kis­regénye is új hangot hozott irodalmunkba. A hatvanas évek végén induló írótársai­hoz hasonlóan ő is egyéni élményeit fog­lalja regényeibe, de nem a direkt mozza­natokat: csellengéseit vagy filmgyári ka­landjait, mint sok más pályatársa, hanem — és ebből adódik írásművészetének több­lete — szűkebb pátriájának általános jel­lemzőit, emberek, típusok életét. Lehel Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom