Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - NAPLÓ - Knézek, Libor: Harc és szeretet
szám elméleti részében a főhangsúly Bed- ŕich Václaveknek a baloldal kulturális gyermekbetegségeiről írt tanulmányára esett, aki később együtt dolgozott Jilem- nickývel, Poničannal és Frafto Krállal a szocialista realista művészcsoport megszervezésében. A DAV-nak ez az évfolyama is torzó maradt. Csupán Novomeský Vasárnap (Nedeľa) című könyve jelent meg 1927-ben a DAV Könyvek sorozatának első köteteként. Poničan és a többi davista a pozsonyi kulturális egyletekben fejtett ki tevékenységet, mindenekelőtt az Egyesület az új Oroszországgal való gazdasági és kulturális közeledésért (Spoločnosť pre hospodárske a kultúrné zblíženia s Novým Ruskom) elnevezésűben, Szlovákia művészeti társaságának irodalmi részlegében (Literárny odbor Umeleckej besedy Slovenska) és a Szocialista Akadémikusok Egyesületében (Spolok socialistických akademikov). A cseh elvtársak érdeméből 1929-ben ismét megindult a DAV Prágában, kéthetes kultúrpolitikai lapként, dr. Ivan Sekanina felelős szerkesztő irányításával. Laco Novomeský lett ai lap intéző szerkesztője. A folyóirat szélesebb körű feladatot vállalt — a párt fokozott üldözésének idejében pótolni a munkásolvasóknak a kommunista sajtót és hatni az értelmiségre is. A gyakori elkobzás és a kedvezőtlen anyagi helyzet, együtt a bonyolult lapárusítással — a standokon betiltották a DAV árusítását — a nyolcadik szám után a harmadik évfolyam megszűnését okozták. Sikertelenül végződött ebben az időben Poničan újabb kísérlete is egy olyan irodalmi folyóirat kiadására, amely az eredeti, 1924—1926-os DAV hagyományait folytatta volna. Ebben az időszakban a davisták csupán a saját könyveik által érvényesültek, amelyek között Poničan Leszerelés (Demontáž, 1929) című második kötete is jelentős eseménynek számított. Csak 1931 januárjától kezdett a DAV megjelenni rendszeresen Karéi Borecký prágai kiadójában, mint irodalmi, tudományos, politikai és művészeti havilap. Felelős szerkesztője ismét dr. Ivan Sekanina lett, intéző szerkesztője pedig dr. Vladimír Clementis. A lap megjelenése Pozsonyban folytatódott egészen az 1937-es évig. Poničan végig a lap aktív munkatársa volt verseivel, kritikai írásaival, szlovákiai és szovjetunióbeli riportjaival, ahol a Nemzetközi Vörös Segély küldöttségének tagjaként járt még 1931-ben. Ennek az útnak a termése az Angara című kötet volt, a szocialista építkezés első költői megrajzolása a szlovák irodalomban — 1934-ben jelent meg a DAV Könyvek sorozatban. Poničan számos prózai munkája közül a legfontosabb ezekben az években egy kétrészes regény, A gépek megindultak (Stroje sa pohnuly) — Pókháló (Pavučina), (1933—1934-ben írta, 1935-ben és 1945-ben jelentek meg). A könyv érdekes kísérlet volt a szlovák valóság ábrázolására a szocialista realizmus módszerével. A harmincas évek derekán a fasiszta veszély kiéleződése arra késztette Poni- čant, hogy fokozottabban vegyen részt a párt kultúrpolitikai munkájában, a Szlovák írók Egyesületében és más szervezeteken belül. Az 1937-ben megjelenő Pólusok (Póly) című verseskötete addigi irodalmi munkásságának a csúcsát és egyben a szintézisét is jelenti. Prózában a forradalmi alkotás új módozataival próbálkozott Jánošíkék (Jánošíkovci) című regényében (1937-ben írta, de könyvalakban csak 1973-ban jelent meg Szociális ballada alcímmel). Poničan a második világháború idején is a szlovák nép haladó hagyományait ábrázolta Csodálatos Jankó (Divný Janko] című forradalmi poémá- jában és Jánošík című történelmi verses drámájában, eszmei mondanivalójukat belehelyezve az új történelmi helyzetbe. Poničan két háború közötti irodalmi, publicisztikai és kultúrpolitikai tevékenységének — együtt a DAV forradalmi csoport többi vezető képviselőjének a törekvésével — ma már elvitathatatlan helye van a szlovák irodalomtörténetben ugyanúgy, mint a cseh és szlovák irodalmi és művészeti együttműködés évkönyveiben. Éppúgy élő része kultúránk haladó hagyományainak Poničan antifasiszta munkássága is — a fasiszta uralom idejéből. Poničan a felszabadulás után fiatalos lendülettel folytatta irodalmi, fordítói és kultúraszervező munkáját. Társadalmi, szerelmi és gondolati lírikus, elbeszélő, regényíró és emlékíró, dramatikus, irodalmi riportok, tanulmányok, cikkek szerzője, politikai problémák vitatója. Jeszenyin, Majakovszkij és egy sor további orosz és szovjet költő fordítója, Szerafimovics prózájának tolmácsolója, a bolgár Christo Botev és jópár magyar költő szlovák meg- szólaltatója. Hosszú évek során kiadói munkás, a Tatran Könyvkiadó igazgatója, a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szervezetének, a Szlovákiai írószövetségnek és egyéb szervezetnek az önfeláldozó tiszt