Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Duba Gyula: Első paródiák
Jó Mucsai Béla, állj meg csak egy szóra Miért nyúzod magad apró cafatokra? Jöjjön meg az eszed, hasznod lesz belőle, Vágtass gyorsan haza, s állj az EFSz-be! Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Még csak annyit, hogy versemet beküldtem az „Idióták lapja” föszerkesztőségébe és most a várakozás kellemes izgalmában telnek napjaim. Mert jönni fog, hisz jönni kell a hír, a név, a babér... stb.! ÚJJÁSZÜLETÉS Modern komikatragédia egy felvonásban. Szín: EFSz gyűlés. A teremben a tagok vad összevisszaságban, némelyek eredeti palóc dialektusban zajonganak. A sarokban kaszák, vasvillák és más, gépies dolgok. Minden zugot hamisítatlan, jó falusi levegő tölt ki, melyen erősen érződik a szocialista építés szaga. Ez a szag láthatólag nagyon csavarja az ablak alatt leselkedő kulákok orrát, akik ennek következtében villámgyorsan összeesküsznek. Több osztályellenség lefegy- zett osztályharcokkal igyekszik megközelíteni a tanácstermet. Különben minden szem az emelvényen függ. ANDRIS (fiatal tag, az emelvényen áll. Az öntudat glóriaként fonja körül hadonászó alakját. Szemmellátható éretlenségét döntő módon meghazudtoló komolysággal beszél): Én már csak azt mondom, hogy nem jól gazdálkodunk mi emberek. Nem úgy nézünk a közvagyonra, ahogy azt a demokrácia megkínja tőlünk, sok bennünk az átkos régi csökevény. (Elszántan felszegi a fejét.) Ez így tovább nem mehet! Emberek, én sürgősen be akarok vallani valamit. Én bűnbe estem, megloptam a közt, megloptalak titeket, saját magamat. Én loptam a vetőmagot, a kukoricát, a szalmát, mindent loptam, ami a kezembe került. Öh, én nyomorult... (felzokog) TAGSÁG (szájtátva hallgat, majd döbent csendbe burkolódzik) BÁNÖ SÖGOR: Igazságod van, Andris. Veled tartok! Én is loptam, mint egy szarka, hogy a nehézség essen a kezeimbe. Oh, én vén tolvaj ... [zokog). TAGSÁG (egy emberként ordít): Mi is loptunk, Andris. Amit ti ketten meghagytatok, azt mi loptuk el. Mindenki lopott. Öh ... (zokognak). ANDRIS (felüti a fejét): Pardon, itt valami tévedés lesz. (Hirtelen megérti a dolgokat, újra a helyzet magaslatán.) Szóval, ti is... (a tagsághoz). Ez váratlan volt, emberek, tehát mindnyájan teli vagyunk csökevényekkel. Szégyeljük magunkat! (Öt percig mindenki halálos csendben szégyenkezik. Andris ezalatt észrevesz valamit az egyik sarokban.) Hát ez meg mi? KULÁK (Alacsony, kövér, vadonatúj kuláköltönyben kuporog egy sarokban, és vígan szabotál. Bevetetlen földjei parlagon heverésznek körülötte. Kalapjához tíz, feketén vágott disznó farka van tűzve. Észreveszi, hogy Andris észrevette.) Ojjé, nekem végem! Fel vagyok ismerve! ANDRIS (ordít): Ott az osztályellenség. Fogják meg! Fogják meg! TAGSÁG (Megfogják a rúgkapáló kulákot és kivágják az ablakon.) ANDRIS: Most pedig, miután súlyos önkritikát gyakoroltunk, fogadjuk meg, hogy ezután úgy tekintünk a köz vagyonára, mint a miénkre, illetve a miénkre, mintha a közé lenne, azaz a közére, mintha nem a közé lenne, vagyis... (belezavarodik). A gyűlésnek véga Másnap a tagok visszaszállítanak 80 vagon lopott holmit és ezek- után a szövetkezetben a tehenektől kezdve minden kivirágzik. Függöny. KÖZÖNSÉG (őrjöng dühében): Szerző, honnan vette az alakjait, maga idióta! SZERZŐ (izzadva): Marha fejemmel az „Oj hajtásokéból kölcsönöztem őket!
