Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - FÓRUM - Lacza Tihamér: A dodónai tölgyektől a futurológiáig

ha nem is olyan komplex értelemben, mint a futurológusokat. Gondoljunk csak azokra az előkészületekre (diplomáciai tárgyalásokra, várak fejlesztésére, fegyverkezésre), amelyek a törökök várható előrenyomulását voltak hivatva megakadályozni. Nem tartanánk őt ma nagy és előrelátó uralkodónak, ha nem mérte volna föl előre döntéseinek lehetséges következményeit.

Az idézet harmadik mondatát sokféleképp értelmezhetem, de egy dologban valószínűleg nem fogok tisztán látni: elképzelhető-e, hogy a gyermek egyszer „megszűnjék” az egész élet örököse lenni? De a mondat még akkor is elfogadhatatlan volna, ha történetesen az a kifejezés (életmód, életforma) állna benne az általam kiemelt helyett, amelyre feltehetően a szerző is gondolt. Mert hiszen a legsivárabb körülmények között élő és a legreménytelenebb sorsú embernek sem volt mindegy, lesz-e másnap mit ennie vagy sem. Ha nem bízott volna abban, hogy a jövő javulást hoz számára, akkor nem vállalta volna a koplalást, nyomort és a szenvedést. (Egyébként érdekes, hogy amilyen magától értetődőnek véli Mészáros azt, hogy a jövő iránt csak a XIX. századtól kezdődően érdeklődik az emberiség, olyan természetes Gidai Erzsébet számára — akinek művét egyébként Mészáros is olvasta —, hogy az embert kezdettől fogva izgatta a jövő problémája — ennek ellenére nem tapasztaltam, hogy Mészáros vitatkozott volna a magyarországi szakemberrel.)

Mészáros László tanulmányának további részében a „jövő valósága” kapcsán az ember biológiai, anyagi és társadalmi determináltságáról ír, s az anyagi (a „mikro- és makroértelemben vett anyag”-i) determinációt néhány példával is szemlélteti. A C14. szénizotópról (ismertebb nevén: a radiokarbonról) többek között ezt írja: „A Föld légkörének csekély C14-tartalma nélkül minden valószínűség szerint nem is léteznénk... Ez a létfontosságú izotóp a levegő közönséges szénatomjából a kozmikus sugárzás és a napszél hatására jön létre, majd a légkörben egyenletesen eloszolva jut el minden élő szervezethez. Ez a láthatatlan sugárzás tehát az élet alapvető feltétele a mikrokozmosz szintjén. Kiesése beláthatatlan mutációkhoz vezetne.”

Ebben az idézetben számos tévedés és pontatlanság található. De ha erősebben fogalmaznék, úgy is mondhatnám: jóformán egy szó sem igaz belőle.

Először is: a C14 izotóp nem a közönséges szénből (C12), hanem a nitrogénből (N14) keletkezik a következő egyenlet alapján:

N14 + n - C14 + p (1)

ahol n a kozmikus sugárzásban található neutront, p pedig a reakció során a nitrogénatomból kilépő protont jelöli.

[Elméletileg lehetséges ugyan, hogy a C14 a C12-ből keletkezzék, mégpedig a következő neutronbefogásos folyamatok révén:

C12 + n -► C13 + gammasugárzás [2)

C13 + n -*■ C14 + gammasugárzás vagy

C12 + 2n - C14 + gammasugárzás (3)

de ezeket a lehetőségeket gyakorlatilag elvethetjük, több oknál fogva. Először is kicsi a valószínűsége annak, hogy egy közönséges szénatomot kétszer egymás után (vagy egyszerre két) neutron találjon el, annál is inkább, mivel a protonoszférának abban a rétegében, ahol az említett folyamatok végbemennének, a közönséges szénatom sűrűsége szinte elhanyagolható. Azt, hogy a C11 az (1) egyenlet alapján és nem (2) illetve (3) egyenlet szerint keletkezik, az is alátámasztja, hogy mesterségesen is nitrogénből állítják elő a radiokarbont.]

Ami az idézet további részét illeti: az tény, hogy a C14 egyenletesen megoszlik a légkörben, s hogy a közönséges szénatomok mellett a C14-atomok is bekerülnek az élőlények szervezetébe (ez teszi lehetővé a radiokarbon-kormeghatározást); de mi az a láthatatlan sugárzás, amely a C14 jóvoltából válik az élet alapvető feltételévé a mikrokozmosz szintjén? A magreakció során „átalakult” kozmikus sugárzás, vagy maga a radiokarbon? S vajon valaminek a hiánya (jelen esetben a „láthatatlan sugárzás kiesése”) hogyan vezet mutációkhoz? Ha a Iáhatatlan sugárzás alatt magát a C14-et érti a szerző, akkor felhívom a figyelmét arra, hogy az élő szervezet számára mind biokémiai, mind pedig molekuláris biológiai szempontból közömbös, hogy C12 vagy C14 izotóppal van dolga. Ha viszont arra céloz, hogy a C14 keletkezése során az életre veszélyes kozmikus sugárzás energiája elnyelődik, akkor meg elfelejti, hogy a kozmikus sugárzás intenzitása nemcsak az (1) alapján végmebenő reakció következe