Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Mács József: Első közléseim
birka. Mint a kofaasszony a tojással megrakott kosarával. Lehet, hogy ha azon a farmon a tyúkok legalább eggyel többet tojnak, nem is lett volna belőlem író. Habár korábban is próbálkoztam az írással (versekkel), amelyet csak azért hagytam abba, mert már akkor tudtam, hogy költőből lesz itt elég. A versírással rontottam el mindent. Pedig első kézzel írt szerelmes versem ajánlása éppen elég figyelmeztető lehetett volna számomra. Most hagyd abba, még nem késő. Mikor ugyanis először lettem szerelmes, akkor írtam a tizenhat és fél versszakos költeményt az imádotthoz, s amikor másodszor lettem szerelmes a még imádottabba, hogy, hogy nem, de elragadott a racionalizálás heve, és úgy okoskodtam, hogy mi értelme valamit kétszer megfogalmazni? Ugyanazt a verset ajánlottam második imádottamnak is. S ebből nem is volt addig semmi baj, míg feleségemet a kíváncsiság fel nem hajszolta a padlásunkra, a limlomok közé, s elő nem kerítette valahonnan az eredetileg megírt, első szerelmemnek ajánlott költeményt. Mondanom sem kellene, hogy elszabadult a pokol, s majdnem rosszabb helyzetbe kerültem, mint Seszták Arzén félholdnyi dinnyéjének a meglékelése idején. Bár a feleségem is más belátásra tért a végén. Ö sem adott csendőrkézre... Gyerekek között