Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Új könyvek a Korunkról
mindketten világnézeti válságba-, megha- sonlásba jutott emigránsai voltak az elbukott Tanácsköztársaságnak. A válságból való kijutás is egyidőben és egyforma intenzitással jelentkezett náluk, de ezt a pozitív változást a távollevő Dienes a Ko^ runk javára már nem tudta olyan erőteljesen gyümölcsöztetni, mint a jelenlevő és a tényleges szerkesztést végző Gaál. Tegyük hozzá mindehhez, hogy egy Hatvany Lajoshoz írt Gaál Gábor-levél szerint — melyet Balogh idéz — a Korunk szovjet orientációját a távollevő Dienes igyekezett úttörő módon megalapozni. A monográfia címeként is használt „Itt és most” szempontjának a munkában központi szerepe van. A szerző részleges elemzéssel, jelentős „tématömbök” felsorakoztatásával és boncolásával mutatja ki, hogy a szocialistává váló Korunk széles világhorizontjának egyre inkább a hazai valóság lett a fókusza. Az elektikus kezdő korszakban még igen gyakran az öncélú világnézést, a világproblémák fen- sőbbségesen intellektuális és exkluzív kezelését lehetett tapasztalni. A világ és a hazai valóság összekapcsolásának szemlélete a világnézeti szilárdulással párhuzamosan alakult ki. 1926—27-ben, amikor a lap még azt hirdeti magáról, hogy „objektív regisztrálója kíván maradni korunk világnézeti küzdelmeinek”, alig találunk az otthoni helyzetben gyökerező lényegesebb problémafelvetést. Az 1930-tól kialakult marxista orientáció viszont szükségszerűen tereli a figyelmet a hazai társadalmi viszonyokra, és fokozatosan létrejön az a szerkesztési munkamódszer, melyet — illetve: melynek eredményét — a szerző Így jellemzi: „A világ minden tájáról érkező s legnagyobbrészt eredeti, forrásértékű információs anyag nem magazinszerű tálalásban, hanem egy hazai szerepet vállalt magyar baloldal mondandójának hasznos és értékes kiegészítéseként illeszkedett be a román haladó erőkkel közös történelmi kibontakozásba ... A régi lap egyáltalán megfogódzott a honi- ság és maiság konkrétumaiban, elkötelezettséget vállalva »ltt és most« a népsors tudatos alakításáért... és tulajdonképpen ez a szubjektív osztály- és nemzetiségpolitika volt a lényege, valódisága, eszmei áramlásainak és sugalmazásainak fő irányzata”. Az „itt és most” szempontja azáltal is érvényesül, hogy a szerző ezt a könyvecskéjét, illetve az annak alapjául szolgáló négy tanulmányt egy olyan — nagyrészt belső, szerkesztőségi — vitának a hatására írta, amely a Korunk 1957-ben megindí- > tott új folyamának szerepével, szerkesztési módszerével kapcsolatban bontakozott ki. Arról van tehát szó, hogy a régi Korunk marxista szerkesztési vívmányait és eredményeit Balogh Edgár nem utolsó sorban az új Korunk munkáját segítő tanulságként és gyakorlati példamutatóként tárta fel. A szerző által megmozgatott anyagokban sok olyan adat tűnik fel, amelyekét mi eddig nem ismertünk, illetve nem figyeltünk föl rájuk. Ilyen például az, hogy a Korunk indulásakor már volt Erdélyben egy magyar nyelvű baloldali szocialista folyóirat: az Aradi Viktor által szerkesztett A Jövő Társadalma (1926—1931). Érdekes adatokat olvasunk a harmincas évek erdélyi magyar szociográfiai irodalomról is. Azok közül a csehszlovákiai magyar vonatkozások közül, melyeket a régi Korunkkal kapcsolatban Balogh Edgár nagy számban érint, a legérdekesebbek, legfrappánsabbak a Sarlóra vonatkoznak: Az 1931-es Sarlós kongresszus anyagát összefoglaló könyvet. (A Sarló jegyében. Pozsony 1932) a Korunk hírrovatában Így jellemezték: „Ez az esszégyűjtemény a mai magyar ifjúság kibontakozásának a legfontosabb, történeti-etapp sugárzású dokumentuma.” A Sarló vezető egyéniségei közül — Balogh Edgár mellett — Jócsik Lajos írt a legtöbbet a Korunkba; szociológiai tanulmányait a lap legjobb közleményei között tartották számon (A szlovenszkói magyar középosztály; A szocio- gráfia szociológiája; A szlovenszkói és ru- szinszkói városok alakulása stb.). A sarlósok közvetítésével kéziratot küldött a cseh Zdenek Nejedlý, és két cikke jelent meg a szlovák Vladimír Clementis- nek. (Egyébként szlovák és cseh szerzőktől más írások is megjelentek a lapban.) II A Magvetőnél megjelent kötet (Szerkesztette Gaál Gábor) — az Előszót és a Függeléket nem számítva — egy olyan fiktív szám, melyet Tordai Zádor és Tóth Sándor a régi Korunk százhatvanegy számának Írásaiból válogatva alakítottak ki. Az ötletüket nemcsak eredetinek, hanem hasznosnak is tartjuk, hiszen a régi Korunkat az olvasóközönség szélesebb rétegei közvetlenül nemigen ismerik, most vi
