Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - DOKUMENTUMOK - Kovács Endre: Egy humanista vallomása

Krammer Jenő kézírása

'j'ovuxíL*- te.

Szeged, 1944. január 15.

Kedves Endre, már régóta készül ez a levél s közben felgyülemlik a mondanivaló. Tulajdonképpen még Az új szlovák regény című könyvedet akartam megköszönni: mindjárt nyáron írtam róla egy hosszabb cikket az Oj Elet számára, sajnos mindmáig nem közölték, pedig abban részletesen és érdemlegesen foglalkoztam vele. (Erről különben már személyesen is beszélgettünk.) Most végre a Délvidéki Szemlében sikerült megemlékeznem dolgozatodról, ha más könyvek kapcsán is. A kérdéses számot megküldetem.

Ősz óta lenne egy kérésem is. A szerbek számára magyar tanfolyamom van az egyetemen s újabban két erdélyi lányka szlovákul tanul. Nagyon vágynak tankönyv után s sok válogatás után úgy döntöttem, hogy a Te ötödosztályos könyved a legmegfelelőbb. Ha lehet, Jaksicscsal küldess 4 példányt, azzal hogy majd elszámolok vele. (Esetleg még többre is lesz szükség.) Ha sem Neked, sem Jaksicsnak nem lenne, akkor légy oly kedves és írj az Egyetemi Nyomdának (ha ott jelent meg), hogy küldjön címemre. Azért kérlek meg erre, mert elég sürgős és nem szeretném, ha az ide-oda való levelezéssel időt vesztegetnénk.

A következő kérésem már kevésbé sürgős, de azért szívemen fekszik. Ügy tudom, Te érintkezel vagy legalábbis jóban vagy a hazai szlovákokkal. Most, hogy ötéves lesz a szlovák állam, be szeretnék számolni a Nevelésügyi Szemlében az öt év esetleges új nevelői törekvéseiről. Ceöetka a pozsonyi egyetem pedagógiai tanszékének képviselője régi személyes ismerősöm, de nem sikerült vele beszélnem, így Burant kérdez- tetem, vajon tud-e nekem erről valamelyes cikkanyagot vagy irodalmat adni. Állítólag Cečetkának van egy könyve is Slovenská výchova címen.

Ezzel kapcsolatban lenne egy nagyon bizalmas kérésem, ezt azonban csak akkor teljesítsd, ha egyáltalán nem kényelmetlen és barátságos kedélyes módon oldható meg. Most Karácsonykor másodszor volt kellemetlenségem Pozsonyban: beidéztek a rendőrségre s faggattak. A dolog hátterében úgy veszem észre még mindig a jó öreg Sarló áll, amelynek én ugyan tagja sohasem voltam (mint jóval idősebb nemzedék nem is lehettem), de tagjaival, ill. mozgalmi férfiaival (közös barátainkkal) való személyes kapcsolataimat nem fogom sohasem tagadni. Igyekeztem megvilágítani az ottani urak előtt, hogy mi volt ez a mozgalom, de talán mondanom sem kell — kevés érzékük van az ilyen társadalombölcseleti eszmefuttatás iránt; ők dogmatikusan be skatulyázták a mozgalmat, a megszűnésekor ráillő címkét nyomták rá. Beszélgetésünk eredménye aztán az lett, hogy 7 nap helyett csak 4 napig lehettem Pozsonyban. — Mindez nem