Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - NAPLÓ - Pomogáts Béla: Forbáth Imre versei
Forbáth Imre versei A költő halálának 10. évfordulójára Forbáth Imre azok közé tartozott, akik — Kassák Lajos példája nyomán — egyetlen élményként élték át a társadalmi és művészeti avantgardlzmust, azonos szenvedéllyel szolgálták a forradalmat, s újították meg a költészetet. A költők — Barta Sándor, Komját Aladár, Csuka Zoltán, Nádass József és mások — az emigráció szétszórtságában küzdöttek, készülődtek, kísérleteztek. Forbáthnak Csehszlovákia jutott. Kassák körében tűnt fel, folyóirataiban jelentkezett, költői anyanyelvét az expresz- szionizmusban találta meg. Első verseiben sorra fellelhetők az irányzat legfontosabb élményei, költői motívumai: az ember hivatásába vetett hit, az egész kozmosz birtoklásának, áttekintésének vágya, a mindenség képviseletének költői igénye, a lázadás éppenséggel anarchista indulata. Első kötetei mintegy az expresszionlzmus albumát kínálják, az irányzat nemzetközi témáit szólaltatja meg bennük, egyre több erővel, a rézfúvósok férfias zengésével. Legszemélyesebb témája mégis az átszenvedett háború, az olasz fronton megismert és meggyűlölt öldöklés; leghevesebb szenvedélye az a konok és keserű harag, amellyel a frontokon igaz valóságában megismert polgári világba mar. De projundis, Dalok, Éjféli támadás című versei a háború képeit, a pusztulás látomásait festik elénk. A Halotti ima pedig minden addiginál ércesebb lírával, mintegy szimfonikus szerkezetben vall a háború ifjúként megismert pokláról, a gyilkolás kozmikus méreteiről: „A por halottairól szóljak... / a tőr, a kard, a revolvergolyó, az ágyú bomba, lángvető halottairól, a gránáttölcsér, a tank, a gáz, a torpedó halottairól...”. A vers egyetlen felsorolás, mintha költője egy világrend minden bűnét, pusztítását számba akarta volna venni. Merész és gazdag költő talált magára ezekben az írásokban, az expresszionlzmus zaklatott formáiban. Forbáth bizonnyal csupa láz, lendület, tűz lehetett; képzelete folytonos görögtüzet gyújt mondandói köré, az ihlet magasfeszültségében szórja szét szertelen képeit. Metaforái, hasonlatai túlfokozott, a különös leleményekben tobzódó fantáziáról vallanak: „Kedvesem haja úgy piroslik-lángol / mint pásztortűz Bolívia hegyei között”; „Óceánba merült vihar, most szélkölykeit prüsszenti széjjel” — hangzanak jellegzetes fordulatai. Az expresszionizmus technikája a képek hallatlan gazdagságát szabadította fel, verseiben gyakran egy „kötetre való” metaforára akadunk. Mégsem válik nehézkessé vagy zavarossá: versei — bizonyára Kassák konstruktivizmusának hatására — tiszta szerkezetekbe foglalják a képeket. Maga Forbáth is a költői anyag tisztaságáért fohászkodik: „Adj verseimhez kristályos, tiszta matériát” (Március elsején). Már indulásában a metaforák bőségét és a konstrukció tisztaságát sikerült egyesítenie. Mindez azonban csak az indulás: lázadó szenvedélyét és lázas képzeletét a cseh „poetizmus” vonzókörében teljesítette ki. E prágai költői irányzat szuverén módon tudta szintézisbe fogni a líra megújításának ügyét és a forradalmi elkötelezettséget. A költészet önállóságát, az érzelmi-esztétikai szférák autonómiáját hirdette. A cseh demokrácia és munkásmozgalom egészséges légköre megóvta képviselőit azoktól a jobb- illetve baloldali támadásoktól, amelyek a hasonló hazai törekvések osztályrészéül jutottak. Forbáth közöttük ismerkedett meg a szürrealizmussal, Nezval líráján keresztül jutott az irányzat forrásaihoz: Breton, Éluard, Soupault költészetéhez. Hamarosan elsajátította a szürrealisták asszociatív technikáját, élt az irányzat szabadságai-
