Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - LÁTÓHATÁR - Latin-amerikai költők: Rodolfo Gonzales, Miguel Barnet, Juan Gelman, Ernesto Cardenal, Fernando Lamberg versei

Somoza leleplezi Somoza szobrát a Somoza stadionban Nem mintha azt hinném, hogy a nép állította nekem ezt a szobrot, én tudom a legjobban, hogy magam rendeltem. Nem is a jövőbe akarom magam átmenteni vele, hisz tudom, hogy a nemzet ledönti majd. Arról sincs szó, hogy míg élek, olyan emlékművet akarok, amellyel halálom után ti nem tiszteltek meg. Azért áll itt ez a szobor, mert tudom, hogy gyűlölitek. Két epigramma Az ember ágyúdörgésre, repülőgépektől zajos reggelre ébred. Mintha kitört volna a forradalom. Ma van a diktátor születésnapja. Mikor megtudtam, hogy mást szeretsz behúzódtam egy szobába és megírtam ezt a kormányellenes cikket, ami miatt most fogva tartanak. FERNANDO LAMBERG (Chile) (Fernando Lamberg 1928-ban született. Költő, elbeszélő, dramaturg és esszéíró. Spanyol nyelvet és latin-amerikai irodalmat adott elő a chilei főváros külön­böző egyetemein. Hölgyek és urak című versciklusát a „chilei társadalom felsőbb köreihez tartozó személy” monológjai alkotják. Az ő hang­ján, nézetein és észrevételein keresztül egy olyan szociális rétegre látunk rá, amely önmaga véleménye szerint is halálra van ítélve. Lamberg ezzel a mű­vével 1973-ban megnyerte a kubai Casa de las Américas irodalmi pályázatát.) Hölgyek és urak (Részlet) LXXIV. Elhagyom az országot. Megritkult itt a levegő. Már nem találod meg a régi embereket a régi helyeken. Susana Spanyolországba ment, Asuncion Kolumbiába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom