Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - LÁTÓHATÁR - Francia költők: Alfred de Musset, Pierre Reverdy, Lautréamont, Henri Michaux, Yves Bonnefoy versei
s ne előre. S hallgasd jól, amit mondok neked: irányítsd léptedet hátra s nem előre, miként az anyai arc fennkölt szemlélődése elől szemét elfordító ifjú, avagy mint a didergő, megfontolt darvak végtelenbe nyúló éke, ha télen hatalmasan repül át a csöndön, minden vitorla kifeszítve, a horizont meghatározott pontja felé, s ahonnan hirtelen különös, erős szél kerekedik, a vihar hírnöke. A legöregebb daru, az ■élen járó, észrevéve ezt, miként egy bölcs egyén, megcsóválja fejét, aztán nyugtalanul megcsattogtatja csőrét (az ő helyében magam sem lennék nyugodt), s öreg nyaka, három daru-nemzedék kortársa, hullámzik ingerülten, előre jelezvén az egyre inkább közeledő vihart. HENRI MICHAUK A tenger Az, amit ismerek, az, ami nekem jár, a bizonytalan tenger. Midőn huszonnégy éves voltam, megléptem a városokból, munkába álltam, tengerész lettem. A fedélzeten nyüzsgött a munka. Ez meglepett. Azt hittem, a hajóról az ember a tengert nézi, végtelenségig a tengert nézi. A hajók kiürültek. A tengerészek munka nélkül maradtak. Hátat fordítottam s elmentem, nem szóltam semmit, a tenger bennem volt, a tenger örökkön körülöttem volt. Milyen a tenger? Épp ez az, amit bővebben nem akarok magyarázgatni. YVES BONNEFOY A tökéletlenség a csúcs Rombolni és rombolni és rombolni kellett Ez volt csupán a megváltás ára Tönkretenni a márványból kiemelkedő pőre arcot Szétkalapálni minden formát és minden szépet Szeretni a tökéletességet mert ő a küszöb Ám a megismertet azonnal megtagadni holtan odahagyni A tökéletlenség a csúcs Cselényi László fordításai
