Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

amely képes lehasítani egy részt a génből és más szervezet, vírus vagy baktérium öröklési mintájával egyesíteni. A módszernek beláthatatlan távlatai vannak. Ha például sikerülne a hüvelyesekben elszigetelni a nitrogénkötő gént és átvinni a gabonafélék génjébe, fölöslegessé válna a nitrogénműtrágya használata. Az ember — a modern tudomány — tehát egyrészt tudatosította a bioszféra zárt láncát, másrészt egész az öröklődési folyamatot irányító gének láncolatába is behatolt. Most már csak az a kérdés, hogy mennyiben sikerül majd neki a megszakított láncok újrakapcsolása.

6. 5. Az előző részekben rámutattunk, hogy az ember valóban olyan erőre tett szert, amellyel képes beavatkozni a természet rendjébe. Jogos azonban a kérdés, hogy milyen arányban van ez az erő a Föld tényleges erejével szemben. Az arányok megdöbbentőek. Ha a természet létének — „történelmének” — elmúlt három milliárd esztendejét három méter hosszúságú távon ábrázoljuk, akkor ezen a szakaszon az emberi történelem Ideje a bronzkortól napjainkig mindössze egy századmilliméter, tehát tulajdonképpen mikroszkóp nélkül nem is látható. Leszámítva a mélytengerek térségeit és a kétezer méternél magasabban fekvő zónát, az ember ökoszférája úgy aránylik a Föld nagyságához, mint egy 12 centiméteres átmérőjű gömbhöz a 0,03 milliméter vastagságú hártya. Ha viszont a Földet egy billiárdgolyóhoz, magunkat pedig egy szellemóriáshoz hasonlítjuk, akkor egyetlen leheletünk vízzel borítana el mindent a földön. Ezeknek a valóban megdöbbentő arányoknak az átgondolásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az emberi ökoszféra összeomlása minden bizonnyal nem érintené bolygónk tulajdonképpeni létét. Miként az egyes kultúrák (civilizációk) összeomlása sem jelentette — nem is fogja jelenteni — az emberiség végét, hanem a csigavonal egy csavarodása után magasabb szinten mindig folytatódott. A Föld geológiai történelme zavartalan. Nagyképűség lenne azt hinni, hogy az ember megjelenése gyökeresen megváltoztatott minden természeti törvényt. Mint tudjuk, a növények és az állatok mellett csak társbérlői vagyunk bolygónknak. Egyidejűleg a Föld geológiailag „élő” bolygó, amelyben hatalmas folyamatok játszódnak ile. A Föld fejlődésének három milliárd évvel ezelőtti szakaszai napjainkig tartanak. A Föld képlékeny köpenyében létező áramlatok és ellenáramlatok tovább formálják bolygónk képét. Mozgatják a világrészeket is, amelyeknek egymáshoz viszonyított helyzete 50 millió év múlva a maitól már lényegesen eltérő lesz. A néhány százmillió évvel ezelőtt keletkezett óceánok egyre terjeszkednek és — évmilliárdok múlva — elöntik majd az egész földfelszínt. Mi lesz az emberrel? Ez már a tudományos fantasztikum területe. Hisz az sem biztos, hogy lesz-e még akkor ember egyáltalán. Ha lesz is, fogalmunk sincs, hogy milyen lesz.

7. Az ember jövője

7. 1. Ha az ember és az emberiség jövőjéről akarunk elmélkedni, akkor tudatosítanunk kell, hogy egy esetleges nukleáris, bakteriológiai vagy biológiai világkatasztrófa fcsupán csak egy csődbejutott civilizáció végét, s nem pedig az emberiség, az emberi faj kipusztulását jelentené. Az embernek statisztikailag még évmilliók állnak rendelkezésére. A hüllők 270 millió évig éltek, az emlősök már most 160 millió évesek, az antropoidok 50 millió évesek, s az ember életkora pedig még csak alig egymillió év. A probléma lényege azonban az, hogy az ember által előidézett változások megváltoztathatják az embert is. A biológiai forradalom által előidézett lehetőségek elképesz- tőek. A művi megtermékenyítés és a szervátültetés ma már csak jogi probléma. Az életkor meghosszabbodása és az újabb ráadás lehetősége: tény. Vannak azonban elriasztó lehetőségek is. Az agy kémiája nemcsak pozitív értelemben teszi lehetővé a hangulatok irányítását, de negatív értelemben is. így pedig már stratégiai fegyverekről is beszélhetnénk. A memóriába való beavatkozás is először az „agymosás” lehetőségét hozta, s nem például az automatikus ismeretátadást. Nincs messze az idő, amikor az ember mesterséges úton is előállítható lesz. Szinte megjósolhatatlan következményekkel járhatnak a genetikai sebészet beavatkozásai. Julién Huxley a második világháború elején még derűlátó: „Lehetőség van az agy teljes teljesítményének — az észlelés pontosságának, a memorizálásnak, a szintetizáló képességnek, az elemzőképességnek, szellemi energiának, intuíciónak, alkotóerőnek, a kiegyensúlyozottságnak, ítélőképesség-