Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - NAPLÓ - Cselényi László: Ila Bálint: Gömör megye
Dec. Göm. 1601 Ostrený (Schmirer Jegyzéke) Hode Mate Senkho Gergel Barschitschka Tomasch Vannkho Imre Also, Felse Fige Varga Steffan Peter Mieklosch Tiort Anndrasch Götsche Jacob Barto Lucatsch Felluigie Tiort Schunba Michael Eztren (Pásztói Jegyzéke) Matheus Hogen Gregorius Sulko Thomas Prazniczka Emericus Vanko Also, Felseo Figeh Stephanus Varga Nicolaus Beodeor Andreus Georg Jakobus Gecze Lucas Bartha Georgius Feluegh Michael Suba Kommentár ehhez, úgy hisszük, nem szükséges. Hátborzongató élmény elgondolni, a történelem micsoda malmaiban őrlődött mindannyiunk kereszt- s családi neve, míg ki-ki eljutott mai örökölt nevéhez. Különösképpen tanulságos ehhez a monográfia további három kötetének, az egyes falvak Adattárának a forgatása. Az Adattár ban használt módszer érzékeltetésére lássunk ugyancsak egy tipikus példát, Beje leírását a II. kötetből: „Beje (Terra Bya, Beye, Beya) 1247-ben Kálosával szomszédos föld. Ennek határjáró oklevele említi névadóját, Byát, aki mint a gömöri vár kondicionáriusa bírta. Később a Kacsics-nemzetségé, amelynek Bejére telepedett ágát az oklevelek álandóan Bejel-nek nevezik. A család, miután 1429-ben a megyei hatóság bizonyítja Bejéhez való nemesi jogát, 1435-ben az esetleges királyi jogra is adományt nyer. Amint az elnevezésekből következtetni lehet, a falu területét török elemekkel vegyes lakosság szállta meg, amely Heves felől érkezett Gömörbe körülbelül a X. század végén. Bár jó ideig még közös birtokként használták a gömöri királyi vár e tájon elhelyezkedő magyar elemei, az állandó település kezdetei is visszanyúlnak a XI. század végére. A magyar eredetű és jellegű helység a sa- jóvölgyi magyar települési táj folytatása ...” Amint kiadós idézeteink bizonyítják, Ila Bálint könyve felbecsülhetetlen értékű munka elsősorban Gömör megye történetének szempontjából. De nemcsak ebből a szempontból. Felbecsülhetetlen értékű tudományos munka egyetemes magyar, sőt egyetemes közép-kelet-európaí szempontból is, ahogy tájainkat egyre gyakrabban szokás nevezni Európán belül. 11a Bálint egy tájegység ezeréves históriájának cseppjébben igyekszik felmutatni a tengert: Közép-Kelet-Európa százszorosán összekeveredett népeinek történetét. Még a ml összekeveredett etnikumú tájegységeink között is ritkaságszámba megy az a keveredés, amely éppen Gömör lakosságát jellemzi. A szó szoros értelmében évezredes egymás mellett- és együttélésről beszélhetünk ebben az esetben. Ila Bálint könyve, amelynek előszavát szlovákul is tartalmazza a most megjelent I. kötet, nyilván, mert szlovák nyelvű olvasókra és érdeklődőkre, de elsősorban kutatókra ugyanúgy számít, mint a magyar konzumensekre, elsősorban magyar szempontból vizsgálja a megye történetét. Ez pozitívuma és negatívuma egyaránt. Pozitívuma, mert csak olyan anyaggal dolgozik, amelyhez hozzáférhető dokumentációja van, tehát az (elsősorban magyar nyelvű) családi levéltárakra. Negatívuma viszont, hogy éppen ez oly klasszikusan kevert etnikumú tájegységet leszűkítetten, ezért egyoldalúan vizsgálja, mint már említettük, magyar szempontból, figyelmen kívül hagyva példának okáért a szlovák s általában a szláv kutatók nemcsak egyoldalú, de a tudomány szempontjából elfogulatlan vizsgálatait is. Sajnálhatjuk ezt, elsősorban az elmulasztott jó alkalom miatt, de nem kifogásolhatjuk. Említettük már, s az előszó is utal rá, hogy az anyag lényegében a negyves évek elején készen volt s nincs rá sehol utalás, hogy az elmúlt három évtized eredményeit felhasználta volna a csak most megjelent munkában a szerző. Summa summárum: Ila Bálint Gömör-megye monográfiája így is rendkívüli tudományos tett, minden elkövetkező Gömör-kutatás alapköve. S ettől nagyobb elismerést aligha mondhatnánk tudományos publikációról. (Akadémiai Kiadó, 1976) Cselényi László
