Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Farkas Veronika: Középkori falképek Gömörben

udvarral kapcsolatban álló földesúri székhelyen megnyilvánuló művészi igényességnek.4

A XIV. század közepétől érdekes jelenséget figyelhetünk meg földrajzilag egymástól távoleső területeken Gömör—Tú- rőc—Liptó vármegye néhány kistemplomá- nak falfestészetében. Hasonló a freskók ikonográfiái elrendezése és festői stílusa is. Az Itáliai előképek jelenléte tagadhatatlan, de jelentkezik egy sajátos egyéni formanyelv, amely népies jelleget ad Ge- cefalva, Martonháza, Rimabrézó (Rimavské Brezovo) egy jelenetének, a Kálvária képnek, Liptószliács (Sliače), Szentandrás (Liptovský Ondrej) falképciklusának. Ez a jelenség mutatja a gömöri festőcéh vándorlását az ország más peremterületeire.

Gömör területi egységén belül helyi fejlődéssel is kell számolnunk. Ilyen a ge- celfalvi mesterkor, amely a gecelfalvi és martonházi freskókat díszítette. Az olasz trecento ikonográfia alapján a falakon a Passiósorozaton, Mária és Jézus életéből vett jeleneteken erős a linealitásra, a nagyvonalú egyszerűségre törekvés. Ez jelenti a helyi népies formanyelvet, amely a tiszta színek alkalmazásával párosul. A gömöri, liptói és túróci falképek néhány kivétellel a hazai freskófestészet fejlődésében nem hoztak újat, Inkább a régiesebb megfogalmazás gyakorlatát fejlesztik tovább. Steiskál5 szerint egy korábbi képzőművészeti irány utófázisát jelentik. E vidéki templomaink orientáltsága a XIV. század végén és a XV. század elején italo- bizantinikus.

Egészen más stílusjegyeket hordoznak a Rimavölgy templomainak freskói: Rimabányán és Kraszkóban. E területnek közvetlen kapcsolata volt a királyi udvarral, a birtokos Szécsényi családon keresztül.6 A királyi udvarral való kapcsolat révén a templom díszítését Itáliában tanult mester vezethette. Erre utal a freskók magas művészi színvonala. A rimabányai freskóegyüttesből a legépebben a Szent László legenda maradt meg a templom északi falán, készülésének idejét a kutatók 1360—70-re helyezik. A Szent László ábrázolásához az alaptémát a Képes Krónikában leírt legenda szolgáltatta, melyben az ifjú király egy magyar lány megmentésére siet, akit egy kún vitéz rabolt el. A ciklus öt egymástól független jelenetet tartalmaz egy keretben: a lány búcsúja a vitézektől, a csatajelenet, a birkózás, a kún legény halála, a kedveskedés! jelenet (László király a lány ölébe hajtja fejét, aki tetveket szed ki belőle). A legenda alaptémáját tehát bővített változatban tükrözik a freskók, amelyet ai munka megbízója, a programadó határozott meg. A legenda eredeztetésére különböző elméletek születtek, László Gyula professzor könyvében (A népvándorláskor művészete Magyarországon) keleti eredetűnek tartja a legendát, s analógiában a szibériai aranylemezeken, csatokon, ordo- szi bronzleleteken néhány jelenet: a kedveskedés, a fára felakasztott tegez motívumbeli párhuzamára hívja fel a figyelmet. Sőt, a kozmikus tulajdonságokkal rendelkező két hős küzdelmében a világosság és a sötétség megszemélyesített harcát fedezi föl, amely szintén gyakori a keleti népek mitológiájában.

A László legenda a XIV. században sok kép alapja volt. Nemcsak a peremvidékeken, Szepességben és Gömörben: Rákoson. Karaszkón, valamint Székelyföldön, de az ország belsejében, Öcsán is. Elterjedése tehát nemcsak a határvédelem megerősítésének eszméjével kapcsolatos, hanem azzal is, hogy ebben a korban fölelevenedik a vitéz király kultusza, amely a lovagi kultúra meghonosodását segíti elő az országban.

Karaszkó falképei formaivlágban közél- állnak a rimabányai freskók stílusához, de annál sokkal drámaibb hatásúak. A vezető mester munkájának tartja a legújabb kutatás a szentély apostol alakjait, a Három királyok imádását, a Szent Mihály és a Szent László legendát. Dvoráková és Fodor7 feltételezik, hogy a karaszkói mester korábban Esztergomban vagy olasz műhelyben dolgozott. A templom második festői stílusa a XV. század eleji cseh, valamint az osztrák gótikával rokon stílusban született; a Piéta, a Szent Ilona és a Mettercia ábrázolások utalnak erre.

E dolgozat nem öleli fel Gömör valamennyi templomának emlékanyagát, csak a legkomplexebb együttesekről szóltam, s azokról, amelyek stíluskritlkal szempontból különös figyelmet érdemelnek. Célom az volt, hogy az eddigi kutatás eredményeit összegezzem, hogy ezáltal felhívjam a figyelmet művészeti értékeinkre. Gömör XIII—XIV—XV. századi freskói gazdag kulturális hagyományokról tanúskodnak. Védelmük valamennyiünk feladata.