Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Szanyi Mária: Adatok a gömöri népi fazekassághoz

hogy könnyen fel is akaszthassa a pad oldalára. Benne volt továbbá a simító — csizmaszárból készített szattyán simítóbőr, a rézdrót, amellyel nemcsak az agyagot darabolta fel, hanem az edényt is ezzel vágta le a korongról. Itt állott az edény focskozásához szükséges víz is egy cserépedényben, valamint a festékek a szaruból készült szarvascskákban, vagy a fazekas^észítette cserép-kickákban.

Az edénykészítés egyes mozzanatait már gyerekkorban alkalma volt elsajátítani a leendő fazekasnak. Ilyen például a tojás alakúra kitapsikolt agyagrögnek a forgó korong közepére dobása. Az edénynek való agyagot a fazekas nagy erővel a korong közepére csapja erős nyomással, két kézzel leszorítja, „hogy simán cirkalomba’ menjen” — ezáltal igyekszik kinyomni az agyagba került levegőt és pontosan a korong közepére húzni az agyagot, hogy az edény közepe a korong tengelyével egyvonalba essék. Először az edény alját képezi ki, majd az agyagot addig húzza — véknyítja fölfelé, míg eléri az edény kívánt magasságát. Ettől kezdve alakítja ki a formát: előbb az edény öblét, belül a balkéz öbölbe szorított újaival, kívülről mindig ugyanazon a helyen a fakéssel. Végül vizes simitöval megformálja az edény peremét, a szélit. Az elkészített edényt rézdróttal levágja a korongról és félreteszi szikkadni.

Szikkadás után, amikorra kb. 50 edényt elkészített, került sor a fülezésre. „A fület akkor tettük rá, mikor már meg volt szikkadva, hogy az edény formáját el ne húzza.”

A fazékfélék, tejesköcsögök — rátok készítésétől némileg eltért a csörgőkorsó és bütykös készítése. A korsót több darabból korongolták: először megformálták a derekát, majd az alsó nyakazatot. Mikor a derék kész volt, lassan szűkítették, „addig húzták össze, míg olyan nem lett, mint az alsó nyak”, akkor a lassan forgó korongon összeillesztették a két különálló részt. Ezután beletették a csörgőt, majd ráillesztették a rostát. A csörgő kis agyaggolyó volt, amelyet vagy nagyon finom homokban, vagy hamuban forgattak meg, hogy ne tapadjon az edény falához. Szerepe a tisztítás volt, illetve hogy mozgása által ne engedje az edény falára ülepedni a szennyeződést. A megszikkadt rostán, amikor az edényre illesztették, még nem voltak lyukak, „csak a nyakon lyuggatták ki a nyárs hegyes végivel”. A csörgőkorsó és a bütykös alapjában véve egyformán készült, csak a nyakrész és a száj kialakakításában volt eltérés. A butykosban nem volt rosta. A korsó szája szélesebb volt, mint a bütykösé és más volt a megformálása is.

Ahol a korsó füle a derékra illeszkedett, nyárssal fúrtak egy lyukat úgy, hogy a korsó fülét és falát átszúrták, majd a földben gombostűvel vagy dróttal húztak egy vonalat egészen addig a pontig, ahová az előre elkészített cicit illesztették. Azután a fület két oldalról összenyomták, így egy lyuk keletkezett benne a deréktól a ciciig.

Nagy lakzis fazekat nem csináltak Mellétén, akinek szüksége volt rá, Pádárból hozatta. „Az ő agyagjuk jobban bírta.”

A harmadik munkafázisba az edény díszítése és az ugyancsak nagy gyakorlatot igénylő kiégetése tartozott. Az égetés a telek végében levő kemencében történt, amely veres sárral volt kitapasztva és három nyilása volt: két oldalról szemben a két szája, felül a nagy füstelvezetője. Égetés közben nagy figyelmet kívánt a tűz erőssége: „Ha gyenge volt a tűz, az edény leroskadt, ha túl erős volt, az edény szétpattant”. Természetesen az edény „nemcsak a hirtelen tűznél pattant szét, akkor is megtörtént, ha az agyag nem jó volt, vagy ha gaz, vagy kő volt benne”.

A kemencét — bányát — úgy rakták meg, hogy alul volt a szálas edény (fazekak, köcsögök stb.), felül a tányérok, virágcseréptányér, tálak stb., tehát „ami lefojtja a meleget”. A legtetejét lecserepelték rossz edénnyel, hogy a távozó füst ne az edényre rakódjon. Az edény felül magasabban volt, mint a kemence oldala. A bányában lyukak voltak, hogy az edényt a tűz körüljárja. Ahhoz is tudás kellett, hogy valaki a bányát megrakja, nem mindenki tudta a tűzjáratokat megcsinálni.

Minden edényt kétszer égettek. Az első égetéskor, a zsengéléskor, amelyet rendszerint hajnalban kezdtek, a megszárított edényt nyersen rakták a kemencébe. Az edény két óra alatt kizsengélődött. Ehhez nem kellett erős tűz, csak láng. Az első égetés után az edényt még forrón kezdték kiszedni. A tányérokat bőr- vagy posztódarabbal fogták meg és rakták egymásba, a fazekakat vaskampóval szedték ki. A kiszedés után az asszonyok vagy akik segítettek — mert égetéskor segítséget is fogadtak, akiknek munkájukért edénnyel fizettek — letörölték az edényről a ráülepedett port vagy hamut. Ezután következett a glétezés.

A mázanyagot — a glétet a fazekas készítette el részben hozatott, részben maga