Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mács József: Járni tanul az igazság Gömörben

amelynek az ablakai a Bodrog fölött néztek a sík vidékre. Ez 1947-ben történt, s a következő évben tanáraim nagy nemtetszésére már én is a csatlakozók között voltam.

— Te minek mégy oda? Te az internátusunkban is ingyenes vagy? — vetették a szememre.

Nem mertem megmondani az igazat, hogy lelkemben a forradalom, különösen a tőlem két osztállyal feljebb járó Szuhay Miklós segítségével már megvívta csatáját, s nekem azoknak az oldalán jó, akik az igazságosabb holnapért küzdenek, s nem sajnálják az időt, fáradtságot, a kommunista párt teherautóján poros alföldi falvakba látogatnak esténként, tanítják és szórakoztatják a népet... A miskolci Lévay József Gimnázium egyik osztályát is kijárva, s a költő Mikes című versét megismerve, már- már bujdosónak képzelve magam éjszaka és nappal egyre csak azt mormoltam, hogy „mért nem szállhatok már hozzád, szülfiföldem". Fel is kapott a szél hamar, és letett a falumban. Anyámnak persze nemcsak ez, az sem tetszett, ahogy a fülének idegenül, a zempléni nyelvjáráshoz igazodva látogatni kezdtem a számat. Többször rám szólt, ne tátogjak, ne uraskodjam, mert a végén kiesek a számon. Apám meg azt kifogásolta, hogy az ősi református fészekből hazatérve kerülöm a templomot, mintha ott rosszra tanítottak volna. A parasztoknak meg az nem fért a fejébe, hogyan vegyülhet egy volt sárospataki diák azok közé, akik fel akarják forgatni a régi rendet. Hogyan tölthet fél éjszakákat füstben, idegességben azok között, akik szövetkezetbe akarják kényszeríteni a parasztot.

Azt hittem, hogy tizenegy ujjú balogtamási Pista bátyámat könnyen meg tudom nyerni a szövetkezés gondolatának. Világéletében szegény ember volt. Jármos tehenekkel, majd jóval a felszabadulás után, a szövetkezetalakítás kezdetén szép két ökörrel dolgozta kevéske földjét. Az ő szemével nézve nem volt akkor az egész Balog-völgyön szebb ökör az övéinél. Konokabb ember sem nála. A közös munka kezdetlegességeitől elrettenve ő nevezte el a szövetkezetei (szlovákul JRD] jégerdőnek. Ha más gömöri faluban is „becézgették” így a közöst, az elnevezés tőle ered. A fia, Bódi László unokabátyám, más utat járt. Szövetkezeti elnök, majd járásának egyik képviselője lett. A szövetkezetek a Pista bátyám gyanakvásai, leszólásai ellenére is megerősödtek, lábra álltak. A parasztudvarok istállóit mind többen alakították át lakóhelyiségnek. Bódi László unokabátyámék is. Valahányszor betoppantam aztán hozzájuk, s benyitottuk az ajtót a lakóhelyiséggé átalakított istállóba, Pista bátyám könnyes szemmel, sírástól reszkető hangon mondta:

— Látod, fiam, ilyen az élet. Én fekszem a két szép ökröm helyén!

Azon kesergett élete végéig, ami tulajdonképpen már a változás volt. Minden szülés fájdalmas, keserves valakinek. Az új világgal sincs ez másképp. írtam erről is Megbillen az ég című kötetemben. Szülőfalum egész határa a szövetkezeté lett, később meg az állami gazdaságé. Az itt-ott még megmaradt parasztházak már csak emlékeztetnek a napszámosok, a kis- és nagyparasztok és földbirtokosok világára. Arra is, hogy Mátyás király látogatása után az igazságtalanság vert tanyát Gömörben. A gondolkodás és a szemléletmód az új világ javára változik. Nem egy olyan házasság kötődött szülőfalumban, amelyben az újdonsült menyecske tegnapi módos gazda lánya, a férj meg volt szegény ember gyermeke.

Végigmegyek a főúton, és az új családi házakat már a világ legtermészetesebb dolgának tartom. A hnb és az állami gazdaság létesítményeit is. Hogy hol van televízió és autó, nem törődöm vele. Inkább arra vagyok kíváncsi, hol nincs és miért nincs? Ügy fest minden, mintha szülőfalum éppen most nőné ki a régi ruháit. Elöl áll már az új ház, de mögötte múltat idéz a roskadozó, lim-lomnak jó üres csűr és istálló. Az igazán beszédes, művészi fotók szülője lehetne számos ilyen porta. Falumnak és határának egészen más már a képe. Semmibe vesztek gyermekkorom poros és sáros dülő- útjai, amelyeken tavasztól őszig lovas- és ökrösszekerek jártak. S ami itt még nem volt: az Aranyosban gáttal fogták fel a vizet, s az így keletkezett tóban halat tenyésztenek. A góbisi dombok déli lejtőin meg (le egészen ZsípigJ szőlőt és gyümölcsfát telepítenek. Az állami gazdaság igazgatója, Csiszár Zoltán mérnök (runyai, gömöri születésű} Kovács nevű mérnöktársára bízta, cáfolja meg a régi tankönyvek igazságát, amely szerint Gömör és Bodrog megyében Putnok a szőlőtermesztés felső határa. Távolabb már csak vinkó, vagyis nova terem, amelynek a borától falnak megy az ember. Sikerült megcáfolnia. Aki ma benyit a Szalvendy-féle kastély borospincévé átalakított helyiségébe, és rá tudja szedni Varga István pincemestert egy kis borkóstolóra,