Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Csanda Sándor, Jakab István, Kiss József, Méryné T. Margit, Mészáros László, Mózsi Ferenc, Püspöki Nagy Péter, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Végh László: Ankét a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, mai jelentőségéről, helyzetéről és jövőbeli feladatairól

feloldódniuk, illetve az álláspontoknak egymáshoz közeledniük. Nekünk tehát az a feladatunk, hogy ebbe a folyamatba alkotó módon kapcsolódjunk be, s munkáinkban a gyakran elterjedt, de elengedően soha sem igazolt hiedelmek helyett a valóságnak jobban megfelelő írásokkal, ha pedig alkalmunk van rá újabb tények feltárásával, vagy új összefüggések felismerésével gazdagítsuk a történelmet.

Azt hiszem, ha összeállítanánk az elmúlt tíz esztendő hazai magyar szerzőinek magyar nyelven nálunk megjelent történelmi munkáit, a lajstrom rövidsége zavarba ejtő lenne még akkor is, ha a felveendő címszavakban a tudományosság tekintetében elné- zők is lennénk.2

Mi ennek az oka? Miért olyan szerény az említésre érdemes nemzetiségi történelmi produkciónk? — A hiba, azt hiszem, magunkban van! Az állam által ma nyújtott lehetőségek ugyanis messzemenően meghaladják a valóságos történelmi termésünket. Van magyar nyelvű kiadónk, a Madách Kiadó, mely egyre szebb sikereknek örvend a szépirodalom és a költészet terén, de a történelmi irodalomtól — mint azt évi tervei igazolják — inkább idegenkedik. Pedig a hazai és a szomszédos államok kiadói egyaránt tapasztalják, hogy a történelmi könyveknek jó piacuk van. Nálunk például az Obzor, a Pravda, a Cseh Szövetségi Köztársaságban a Svoboda stb. értékes, komoly történeti kiadványokat, sőt az utóbbi még forráskiadványokat is rendszeresen megjelentet. A bukaresti nemzetiségi könyvkiadó, a Kritérion már több olyan vaskos, magyar nyelvű, magasszintű tudományos könyvet is megjelentetett, amely méltán vetekedik a Magyar Tudományos Akadémia legjobb hasonló jellegű kiadványaival. Kövessük hát a nemes példát! Tudományos művek, melyek a szellemi felkészültségen túl rengeteg időt és költséges kutatásokat igényelnek, nem készíthetők el kiadásuk bizonytalan reményében.

Az irodalomközpontúság egyaránt jellemzi nemzetiségi napi- heti- és havilapjainkat is. Az egyetlen kivétel mindössze az Irodalmi Szemle, amely következetesen törekszik nemzetiségi igényeinknek megfelelő összeállításban megjelenni, s az irodalmi kérdéseken túl teret enged a néprajz, a történelem, régészet, szociológia, statisztika és képzőművészet termékeinek is.

Mit tegyünk hát a jövőben? Mi, a hivatásos történészek, de a t örténetírással is foglalkozó más kollégák szintén, írásainkat — legyenek azok cikkek, tanulmányok vagy könyvek — építsük szolid kutatással kialakított bázisra. Felismeréseinket mindig támasszuk alá alkalmas érvekkel, mások véleményét és köztudomásúan elfogadottnak tartott állásfoglalásait csak akkor tegyük magunkévá, ha helyességükről előbb meggyőződtünk, végül mindenkor törekedjünk az események teljes és sokoldalú megismerésére. Egyszóval alkossunk valóban tudományos munkákat, legyenek azok ismeretterjesztő jellegűek vagy szakmonográfiák.

Nemzetiségi sajtónk pedig az eddiginél több figyelmet szenteljen a nemzetiségi történelmi munkák méltányos ismertetésének és elemzésének, a szerzők bemutatásának és értékelésének. A Madách Kiadí pedig a benyújtott komoly javaslatokat érdemben mérlegelje, megírásukat őszintén támogassa és nyisson nagyobb teret az eredeti, új ismereteket tartalmazó történelmi könyvek, monográfiák sőt közérdekű forrásmunkák kiadásának, valamint terjesztésének.

— Püspöki Nagy Péter dr. 1944-ben született. Történettudományi diplomáját a Come- nius Egyetemen 1971-ben, a bölcsészdoktorit ugyanott 1972-ben szerezte meg. Első történelmi munkáit még egyetemi hallgató korában közölte. Történelmi tanulmányaiból az Irodalmi Szemle lapjain is több jelent meg (1968, 1975, 1976/. Ez ideig négy történelmi és heraldikai monográfiát adott ki egyidejűleg magyar és szlovák nyelven: 1. Püspöki mezőváros története, Osveta 1968, 216 lap. — 2. Dunaszerda- hely város címere. D. Szerdahely 1971, 61. lap. — 3. Rozsnyó város címere, Madách, Bratislava, 1973, 110 lap. — 4. Zselíz város címere, Madách, 1976, 298 lap.

1 Az 1965. évi 35. sz. a •szerzői jogról szóló Csehszlovák törvény 11. §-sa szerint minden kiadott mű abból az országból származik, amelyben az első ízben jogérvényesen megjelent. Tehát, ha egy csehszlovák állampolgár külföldön jelenteti meg művét, nem gyarapítja vele a hazai kultúrát. Ezért a magyar nemzetiségű állampolgárainknak csak külföldön megjelent munkái nem részei a nemzetiségi irodalomnak.