Irodalmi Szemle, 1977

1977/3 - Duba Gyula: A búcsú (regényrészlet)

hogy semmi baj se történt, nem is történhetett, mert ha vele vannak, nem is történhet semmi bajuk, jó kezekben vannak, és figyelmeztette a bandát, hogy rendezkedjenek be szaporán a kultúrházban, mert fél óra múlva visszajön, csak a lovakat viszi haza, és akkor már zenét akar hallani az ajtóból, hogy a falu megtudja: elkezdődött a búcsú. „Összetörtél és még te beszísz — zajongtak a megkínzott és félig kerékbetört cigányzenészek —, hugyan muzsikájjunk, ha alig ílünk?

Nehezen készülődött Péter a búcsúra, önmagától is idegenkedve állt a nagy ovális tükör előtt az elsőházban, meztelen talpát lehűtötte a nyirkos rongszőnyeg, kapkodta a lábát, és borzongva bámulta önmagát: sötétkék ünneplő ruhájának nadrágja alig bokáig ér, kabátujjából csukló felül lóg ki a keze. Sovány, meztelen lába fehér, és nevetségesen törékenynek látszik, ahogy kibukik a szélesen lebegő nadrág alól. A kabátját még begombolhatja, de a válltömése keményen és hegyesen feszül a vállán, és a kabát minden pillanatban repedni látszik. Kitömött fajankó, gondolja Péter keservesen. Csizmája sincs még, félcipőben pedig nem mehet a feneketlen sárban, bakancsot kell húznia. Szajkótollas, zsinóros gyerekkalapját sem viselheti már, mert kinevetnék, sildes sapkát kell tennie a fejére, mert annyira nincs hideg, hogy kucsmát húzzon. Ráadásul a vitézkötéses prémes kabátját sem veheti fel, mert Gamó hazafias tüntetésnek minősítené, és letépné róla a fekete zsinórkötést. Különben a nagykabátját is kinőtte. Apja nyúlprémes rövid kabátjában pedig mégsem mutatkozhat ünnepnapokon.

Anyja jött be az elsőházba, és szótlanul megállt az ajtóban, nézte fia elkeseredett arcát, s a tükörben találkozott a tekintetük.

— Minden kellene már neked, csizma, télikabát, rendes kalap meg jó ruha, bricsesz- nadrág és kiskabát, hogy olyan legyél, mint a többiek. De hát honnan vegyük az anyagot, pénz még volna is talán, de ki varrna csizmát és nagykabátot?

— Bemehetnénk a városba, talán már dolgoznak a suszterek és a szabók. Nem tudunk mi semmit, nem merünk kimozdulni a faluból, pedig máshol is élnek emberek. Én meg úgy nézek ki, mint egy maskara.

— Bemehetnénk. Talán be is megyünk, meglátjuk, mit szól hozzá apád. Ű tudja, hogy bemehetünk-e vagy sem.

Még szerencse, hogy Bakai Jóska sem néz ki különbül, mint Péter, ugyanolyan sötétkék ruhája van, egyszerre varratták a konfirmációhoz és az első úrvacsorához, lábán bakancs s a fején az a fénylő sildes, fekete sapka, amelyben apja hazajött a háborúból. Nemsokára jön Albert, aki olyan mellettük, mint egy előkelő idegen: fénylő szárú ünneplő csizmában, rövid prémes télikabátban és szürke kalapban parádézik, jó, hogy nádpálcát nem tart a kezében, mint az urasági intézők vagy a lakodalmi vőfélyek szokták. Frissen borotvált arca lilásvörös, nyakába fehér gyapjúsálat tekert. Kicsípte magát a Körtefejű.

Az utcán kettesével-hármasával lányok mentek a felvég felé, ünneplő csizmában, rövid télikabátban, meleg kendőben. A legények csoportjai is arrafelé igyekeztek. Alberthez hasonlóan öltözve, csizmában és kalapban mentek a körhintához. Amikor Péterék a kultúrház elé értek, odabenn már zene szólt. Lassú csárdást játszottak a cigányok. A terem még majdnem üres volt, gyerekek táncoltak, és néhány közelben lakó asszony ült a falak mellé helyezett fapadokon. Idejében helyet foglaltak, hogy ne kelljen egész este állniuk. Török Jani a prímás előtt állt, és kurjongatott, aztán foxtrottot rendelt, és táncolni kért fel egy fiatalasszonyt. Rogyadozó lábbal billegett, és himbálta magát, könyökét messze tartotta magától, s az asszony kezét tartó bal kezével a magasba bökött, forgott és kurjongatott, s arcán mennyei mosollyal egyre a magasba nézett, messze tartotta magától a fiatalasszonyt. Láthatólag meg volt győződve róla, hogy férfiasan és gyönyörűen járja a táncot, méghozzá modren táncot, amelyet a legtöbben esetleg medvék módjára járnak, vagy egyenesen kiállnak a táncból a csárdás után, mert nem tudják járni sem a foxtrottot, sem a tangót. Ezért utána tangót rendelt, és úgy hullámzott át a fiatalasszonnyal a terem sáros padlóján, mint egy brazíliai tehénpásztor, darabosan és szenvedélyesen.

Nem sokáig nézték Török Jani táncbemutatóját.

— Illegeti magát, mint egy pojáca — mondta Albert —, gyerünk tovább!

A körhinta környékén csoportosan álltak az emberek, gyerekek és felnőttek vegyesen. Fiatal szülők kisgyerekükkel, gyereklányok és kamaszok, zömök suhancok és