Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - Duba Gyula: A huszadik évfolyam elé
A huszadik évfolyam elé Ünnepi szavakkal kellene kezdenem: számunkkal huszadik évfolyamába lép az Irodalmi Szemle. Két évtized után az ember eléri a felnőttkort, egy folyóirat létében ennyi év becsülni való időtartamot és jó eredményt Jelent. Nemzetiségi folyóirat viszonylatában pedig életképességet, jövőt. Igazi ünnephez méltó öröm: nem volt még a szlovákiai magyar irodalomnak, a nemzetiségi kultúrának hasonlóan hosszú kort megért folyóirata, amely az irodalmi múlt fölmérése mellett a jövő elé is bizakodással nézhet, valós terveket és célokat tűzhet maga elé. Ebből két tény következik: a szocialista nemzetiségi politika elvszerűsége-kö- vetkezetessége és nemzetiségi irodalmunk belső, megtartó ereje és fejlődőképessége. Az elsőt természetesnek vesszük annak tudatában, hogy nemzetiségi politikánk közép-európai összefüggésekben szocialista küldetést teljesít és elvszerűsége, ideológiai következetessége a szocialista államok közösségén belül egyre inkább erkölcsi normává válik. Az ebből következő munkát: irodalmunk életerőinek fejlesztését és állandó megújítását magunk végezzük. Jelen alkalom megfelelőnek mutatkozik arra, hogy számadást téve gondolkozzunk: az Irodalmi Szemle két évtizede alatt, s egészében szocialista nemzetiségi irodalmunk immár több mint negyedszázadában hová értünk el, meddig jutottunk? Mindenekelőtt felnőttünk irodalommá — mennyiségileg. A Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának harminc tagja mellett további 15—20 fiatal alkotó nevét tartjuk számon, akik még nem tagjai a Szövetségnek, de irodalmi életünkben tevékenyen részt vesznek. Tehát: félszáz tollforgató. Nevükhöz könyvcímek kapcsolódnak. Az ötvenes évek elején megjelent néhány könyv óta a szlovákiai magyar könyvkiadás máig hozzávetőlegesen félezer kötetet adott ki. Nem sok, közepes magánkönyvtárra való meny- nyiség, de nem kevés, különösen erkölcsileg nem, mert valós jelenlétet bizonyít. Létezést és jelenlétet térben és időben, Közép-Európában, az egyetemes magyar nyelvközösség viszonylatában, gyakorlatilag a szlovák és cseh nemzeti kultúrák köreibe is bekapcsolódva. Fábry Zoltán személyében utat keresve és találva az európai horizont felé, világproblémákban téve tanúságot és nyerve el a szellemi-erkölcsi hűség minősítését. A minőséghez értünk: a növekedés ebben is kézzelfogható. Fábry Zoltánunk jó erjesztő kovásszal segítette elő irodalmunk érését, szellemi programja és erkölcsi példája volt ez az erjesztés. Kritikai hangja, sűrű levelezése fölért a jó kenyeret dagasztó pék munkálkodó kezével (Forbáth Imre írja róla: „mint a pék a kerek kenyereit, / dagasztani, formálni úgy akarta ő az embert...”); ő is jó kenyeret sütött. Nagyrészt neki köszönhetően észrevesz már bennünket a szűkebb világ — a magyar nyelvközösség —, komolyan vesz és maga mellé emel. Könyveink közfigyelmet keltenek. Gondolataink, életérzésünk kisugár
