Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - Gyarmathy V. Imre: Üzenetek a múltból

Gyarmathy V. Imre

üzenetek a múltból*

„Nem mögöttünk, előttünk az örök múlt.”

Megtalálja-e a magyar népet ez a könyv? Az irodalomtörténészeken, szakembereken kívül érdekel-e még mást is régi literatúránk? Nem elégséges talán az adathalmaz, amennyit a kötelező tananyag szelleme tesz elénk az iskolában? A lexikonokhoz, olvasókönyvekhez kényelmesült olvosót nem zavarja-e majd ez a művek sorrendje szerint megírt regény? Költők jelennek meg kéziratcsomaggal hónuk alatt, elidőznek köztünk egy-két Idézet erejéig, aztán elbúcsúznak, hogy néhány tíz oldallal hátrább újra visszatérjenek — frissebb munkájuk kéziratával. Akárcsak a valóságos regényhősök.

Comenlus-Komenský gondolata éppen idetalál. E szerint fontosabb ismernünk magukat a dolgokat, mint a róluk szóló töménytelen magyarázatot. A nagy pedagógus szavainak értelmét könnyen mondandónk Irányába fordíthatjuk, s látjuk ekkor, hogy az életrajzi- és könyvészeti adatok, valamint az idézeteket szűkén mérő szöveggyűjtemények nem pótolhatják az igazi tárgyismeretet, tehát az olvasást és a művekkel való foglalatosságot. A magyar stílus változásait, szépülését, egyre inkább gondolathoz hajlítható mivoltát tapasztalni nem csekély ajándék azért a fáradozásért, ami a régi szövegek olvasásával jár. A múlt ismerete nélkül csak a magára kárhoztatott ösztönünk pislákol jelenünkben, halvány vezércsillag. Helyes tanácsot csak a tudás és tapasztalatok adhatnak, nagy próbákra az ismeret képesíthet.

Maga Luther sem gondolta volna, hogy a wittembergi vártemplom kapujára kiszögezett téziseivel annyira fölbolygatja majd Európát. Hiába szórt égi átkot hét év múlva, 1524-ben, a német parasztháború katonáira, lázadóira, könyörtelen irtásukra buzdítva a nemességet, a nagy fölkelés eszmei előkészítésében az ő gondolatainak is része volt. Rajta kívül két hőse van még ennek a kornak. Kálvin, a genfi prédikátor, az erősödő, eszmélkedő polgárság eszméinek szószólója, a köztársasági államforma híve. A másik, hatásában nagy ember pedig Guttenberg. Az ő műhelyéből került ki az első nyomtatott könyv 1447-ben. Mindhármójuknak nagy szerep jutott a magyar reneszánsz és anyanyelvű könyvnyomtatás kialakulásában.

Hazai nyomdák és a külföldön tanuló diákok kincseként hazahozott protestáns eszmék nélkül nehezen képzelhető el fejlett műveltség és irodalom a XVI. századi Magyarországon. Bár az se lebecsülendő gazdagság, amit a latin nyelvű humanizmus kincstára hagyott az utódokra. Lórántffy Zsuzsána, Nádasdy Ferenc és özvegy Peré- nyiné udvarai a művészetkedvelő Mátyás nyomában járnak. A latin kultúra társul az anyanyelvű magyarral, a Jagelló kor életképes hagyományai folytatódnak benne. Er- dősi mester Sylvester János néven kerül a halhatatlanok közé, Ojtestamentuma elé szerkesztett bevezető után disztichonokban ajánlja a szentírást A magyar nípnek. Ozorai Imre munkája, a második nyomtatott magyar nyelvű könyv latin feliratot visel (De Chrisot et eius ecclesia, item de Antichristo eiusque ecclesia). Csoportosan

" Nemeskiirty István: A magyar népnek, aki ezt olvassa