Irodalmi Szemle, 1976

1976/7 - FIGYELŐ - T. L.: Nyilas Misi a MATESZ-ban

Nyilas Misi a MAT£SZ-ban ( Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig) Egy tréfás, csipkelődő szólás kíván­kozik jegyzetem elejére: a színésznek ne legyen szerepálma, mert utóbb még rá­osztják a megálmodott szerepet, s aztán bizonyíthat! Nos, én nem hinném, hogy a fiatal Varsányi Mari valaha is gondolt volna arra, hogy színészi pályafutása el­ső jelentős állomásához épp egy gyerek­hős, Nyilas Misi segíti hozzá. Persze, igaz, hogy e szerep szinte fölkínálja a gazdagon árnyalt lélekrajz, a belső meg­formálás nagy lehetőségeit, eszközeit, de nem mentes a „melléábrázolás” bukta­tóitól sem. A Magyar Területi Színház színésznője, akit mindeddig a legjobb jóakarattal is csak a szereppel, a nyelv­vel, a színpadi kifejezőeszközökkel küz­delmes harcot vívó, szorgalmas epizódis­taként értékelhettünk, ezúttal nem té­vedt rossz útra. A tudatos alkotómunka első szakasza összegezésének vagy csu­pán a véletlennek — jellem és egyéni­ség szerencsés találkozásának — köszön­hető a mostani alakítása — ebben egye­lőre nem tudnék bizonyosat mondani. Tény azonban, hogy alakításával gazda­godott a színész is, a szerep is, és Nyi­las Misije a komáromi bemutató egyik biztos tartópillére, igazi fölfedezése lett. Varsányi Mari egyszerre tudott vallani az adott figuráról és önmagáról is, egy- szere tudott ítélkezni a Móricz festette világ és a mi korunk belső ellentmon­dásai fölött is. Lényegében az ő alakítá­sa köré csoportosulnak az előadás továb­bi értékei is. Az a néző, aki Komárom­ban a korábbi olvasásélményeiből, vagy a megelőző színpadi és filmbéli Móricz- értelmezésekből ismerős Nyilas Misivel kívánt találkozni, csalódott. Csalódott, mert nem a romantikus gyerekhőst, nem a kollégium komor hangulatú, zárt vilá­gában, s nem is a dzsentri látszatvilág­ban csetlő-botló, sírós hangú parasztsu- hancot látta viszont. Varsányi Mari Nyi­las Misijében a felnőttek világában he­lyét kereső, öntudatosodó kamaszlélek görcsös erőfeszítései, az ösztönösen, nai­van lázadóból tudatos forradalmárrá ér- lelődés belső tragikuma és pátosza bon­takozik ki. Nem kívánja leegyszerűsíteni a bonyolultat, s túlbonyolítani az egy­Varsányi Mari [Nyilas Misi), Fazekas Imre (Török úr) és Palotás Gabi (Török néni) Nagy László felvételén

Next

/
Oldalképek
Tartalom