Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - FIGYELŐ - Tóth László: Születésnapi bemutató
Karádon gyűjtött mondákra, elbeszélésekre épül a fejezet.) Hasonlóképpen rajzolódik ki a Bodrogköz történelmi múltja is. (A fejezet címe is világosan erre utal: Történelem a mondákban.) A könyvnek ez a része is igazolja a történelmi mondák és hiedelemmondák határának elmosódását. Hiedelemmondákba szövik a magyarok eredetéről élő képzeteiket; óriások, tündérlányok jelenléte színezi történeteiket. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tündérek meglétének, hiszen „ezért nevezték valamikor e tájat Tündérországnak.” A nádasokban, víz alatt éltek, várakat emeltek maguknak, és „ott múlatták napjaikat”. Az időérzék hiánya ütközik ki a tatárokról szóló mondákban, ahogy Balassa is megjegyzi: „A tündérek után nagyot ugrik a bodrogközi parasztok történeti emlékezése, mert legközelebb a tatárok következnek a sorban. Nem is tudni ezekről, vajon a nagy tatárdúlás emlékét őrzik-e, vagy azokat a sarcolásokat idézik, melyeket a török-tatár hadak háromnégy évszázaddal később vittek véghez.” Leányvárhoz kapcsolódik a legtöbb huszita-monda. A bodrogköziek emlékezetében máig élő Mátyás, Dózsa és Rákóczi alakja; erről tanúskodnak a közölt mondák.* Meg arról is, hogy a bodrogközieknek élő a történeti tudata. Míg a történetíró arra törekszik, hogy az eseményeket lehetőleg objektíven rögzítse, úgy, ahogy a valóságban megtörténtek, az egyszerű nép mondáiban már rendez és szelektál; egyes jellegzetes vonásokat kiragad, másokat elhagy, koncentrál. Szó esett már a monda fogalmának tisztázatlanságáról. Dömötör Tekla meghatározása szerint: „a monda az európai néphagyományban fellelhető rövid elbeszélés, amely a nép történeti, földrajzi, természeti tudását kerek történetekbe foglalja, s a történet elmondói és hallgatói azt maguk igaznak hiszik. A költői megformálás azonban a meghatározás előfeltétele, enélkül nem beszélhetünk mondáról, csupán a nép tudásáról, történelmi, természeti szemléletéről.” Balassa Iván e kötetében nem zárkózik el olyan történetek, elbeszélések közreA szakirodalom a történelmi mondáknak ezen típusát vándormondáknak nevezi; cselekménye, vagy a személy, akihez a monda fűződik, nemzetközileg ismert. adása elől sem, melyek mellőzik a költői megformázottságot. S ezt nem rőhatjuk fel negatívumként, mert minden apró történet, a nép nyelvén fogalmazott elbeszélés a bodrogköziek életének, gazdálkodásának, szokásvilágának jobb megismerését szolgálja. így tárul elénk az egykori lápok világa, a pásztorok, ménesek, kocsisok élete, a Bodrogköz településtörténete, szokásvilága, de még az utóbbi ötven esztendő politikai- és gazdasági ügyei-bajai is. így lett a szerző történész, szociológus és néprajzos is egyszerre. Munkája két évszázad távlatába kalauzolja az olvasót. A könyv kettős feladatot teljesít. Egyrészt mint a monográfia (ha nem is a szó hagyományos értelmében) bemutat egy jellegzetes tájegységet, népének életét, sorsát; másrészt gyűjteménynek is tekinthető, mely mondák és egyszerű történetek füzérét tárja elénk teljes hitelességgel. így aztán élvezetes és hasznos olvasmány szakember és érdeklődő számára egyaránt. A kötetet Czinke Ferenc illusztrációi díszítik, s Ortutay Gyula előszava ajánlja az olvasóknak. Bozsaky Katalin Születésnapi bemutató lDávid Teréz Dódijának felújítása a MATESZ-banJ A komáromi Magyar Területi Színház a Dódi felújításával ünnepelte a hetvenéves Dávid Terézt. A darab 1958. VI. 6-i ősbemutatója tulajdnoképpen az írónő hazai magyar színpadon való debütálását is jelenti. Ezt megelőzően a Doktor Szlo- boda és a Lidércfény című drámája díjat nyer a Szlovák Irodalmi Alap pályázatán, s a Lidércfényt sugározza a Csehszlovák Rádió Magyar Adása is, majd rövidesen bemutatja a Szlovák Nemzeti Színház. A Dódi nagy közönségsikert arat a komáromi színpadon és elismeréssel ír róla a kritika is. Bábi Tibor (Hét, 1958. VI. 22.) „egyrészt a mű időszerűségének, drámaiságának, egyrészt a színészek teljesítményének”, Gály Iván
