Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)
® Te magadat görögnek vagy prehellénnek tartod? — Az iskolázottságom görög volt. Ezt levetkőzni nagyon nehéz. De merem remélni, hogy eljutok a prehellénig. Q Művészeted, már amennyire az anyag gyors új fölmérésével meg tudom állapítani, több irányban szétágazik. Lényegében mégis mintha két alapirányt követne, egy közös dilemmában. Van két domborműsorozatod, közös témára, a halottsiratásra, a gyászra, görög és keleti — statikus és dinamikus — változatban. Van egy kálváriasorozatod, ezt a görögbe sorolnám, Balladasorozatodat ugyanide. Ojabb szobraid nagy része — ha tévedek, igazíts ki — ugyanilyen dilemmákban épül meg. Az embert' a művészetben a sors, az emberi sors képe izgatja, annak kifejezését keresi benne. Nem látok ellentétet két irányod között, az az érzésem, hogy bármelyik irányba indulnál tovább, mindkettőben azonos mély eszméket tudnál mondani az emberről. Mintha „görög” irányod lehetőségeinél fogva, egyre színesebb volna, tele számomra új mozzanatokkal, az áhítaton túl, iróniával, öniróniával, groteszk elemekkel, például a Pilátus- jelképben. — Érdekes dolog ezt kettéválasztani, mert a görögökig, majd Ázsiában és Európán kívül mindenütt a szobrászat a nyugati értelmezése, az illusztratív értelmezése vagy ismeretlen, vagy legalább is nem jellemző. A szobor keleten és a prehellén kultúrában inkább szimbólumokat, mély értelmű témákat állít elénk, az egész emberiség vág/ nagy közösségek sorsát, tragédiáját, történelmét ábrázolja egy monumentumba sűrítve, vagy isteneket ábrázol olyan pózban, ami a legritkább esetben beszélő szobor, viszont aminek a kapcsán eposzokat lehet elmondani. Gondoljunk Istár, Gilgames, Hamurabbi ábrázolásokra, küzdő állatokra, kőbabákra, ősanyaábrázolásokra, termékenységi rítusokra, ahol a szobor nemzetségi jelvény, szinte címer, ahol az istennő összefog egy egész népet, és termékenységi mítoszt alkot. Gilgámesre, akit leginkább kegyetlen pózban ábrázolnak, az oroszlánt megfojtó ember pózában, s emellett ott van a Gilgámes- eposz. Összefoglalva: a prehellén és a keleti művészetek nem beszélő szobrokat alkotnak, ők a szöveget ráírják a szoborra, teleírják a szobrot, a ruháját, a dombormű hátlapját. A kínai festészet lefesti a tájat, a virágot, majd csodálatos kalligráfiájával, ami az ábrázolással egyenértékű, verset ír ugyanarról a tárgyról, ugyanolyan magas esztétikai szinten. Szóval van itt egy hatalmas egység. A másik művészet, a görög, jellegzetesen beszélő szobrászat, általában mozgást ábrázol. Még őrzi az archaikus mosolyt, de talán ez az utolsó kapcsolata a kelettel. Kimozdul az örököt és végtelent jelző, megjelenítő stabilitásból, megtalálja a mozgást, és szinte történet olvasható ki az ábrázolásaiból. Ez a vonal szinte a képregényig vezet. Ha tehát olyan témám van, amely stabil gondolat, szobrászi gondolat, a prehellenisztikus művészetre támaszkodom, viszont történést, mozgást kifejezni túlnyomórészt a hellén tradíciót követve lehet. Ebből van az, hogy bizonyos cselekvést, amely nem hagyományos, mint az állatküzdelem, hanem illusztratív, mint egy kézmosás, görögös formákban oldja meg az ember, de állandóan keresek olyan formát, amely ezt a formavilágot stabilabbá tenné, éppen a keleti kultúrák felé, s igyekszem olyan mondanivalókat keresni, amelyek ilyen tömören örökérvényűeknek hatnak, így például a Kodály, Bartók vagy Juhász Ferenc plaketten; itt van ez a másik út, a plaketteimben. Ez tipikusan szkíta formavilág: az áttört, perforált dombormű. 0 Es a perforált Moore? — Érdekes, hogy Henry Moore is szakít a beszélő szobrokkal. Egyetlen beszélő szobra sincs. Ö szimbólumokba sűríti a mondanivalóját, és iskolába, a kubizmuson túl, és Indiába, pre-Kolumbiába és a primitívekhez ért. Mikor egy szobrot már perforálnak, ott már annyira a forma és időtlen jelkép van előtérben, hogy az irodalmiság idegen volna, nevetséges. Nem beszél, de annyit mond ...! 0 Egy közbevetett kérdés: segít neked ez a beszélgetés? — Persze, hiszen anrg tanítottam, végig kellett mondanom a dolgokat. Ha magad vagy és gondolkodsz, elkalandozol, szétszaladnak a gondolataid. Hiányzik most a tanítás: a sok ötlet, kérdés, a fiatalok friss szeme sok érdekes dolgot provokált ki az emberből. A tanításnak ez a része hiányzik. 0 Visszatérve a gondolatmenetünkhöz, hasonló eszmékből született meg, gondolom, az összehasonlító szobrászat tudományának terve, ezelőtt több mint egy évtizeddel. — Már főiskolás koromban. Megnéztem azt a bizonyos könyvet a magyar szobrá
