Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)

A szobrász első unokájával

Páváját megölte a menyét, tyúkjai egy részét a róka, másik komondorját és két puliját megmérgezték a kukoricatolvajok, mert a szelíd kutyák megugatták őket. Nem elég szelídek és nem elég harciasak: mintha erre fizettek volna rá. Volt Jánosnak egy őze. A páva nem szerette, karmaival, csőrével véres sebeket ejtett rajta. Az őz sebeit a komondor gyógyítgatta, ő nyalta ki őket. A halott pulikért elmorzsolok egy lelki könnyet: amikor, még komáromi műtermében, János a szerdahelyi háborús mementót Elkészítette, s a hatalmas torzók kint meredeztek az udvaron, az akkor még kicsiny Matyi vagy harminc percen át fáradhatatlanul kergetőzött a pulival, gyúrták, gyömöszölték egymást, paradicsomi boldogságban, míg a páva, a pompás kegyetlen, fönn állt a szomszéd háza tetején, onnan tekintgetett a közeli Széna-tér, a Rozália felé.

Még gurul a kocsi, amikor János föltűnik a fák között. Kiderül, hogy féléves unokáját ringatta egy kifeszített hálóban. Ha jól tudom, ő az első nagyapa az osztályban. A kerítés mentén, pár méterre a gyermek fejétől és lábától egy-egy sudár fafaragás mereng, balra, a ház följárója előtt fehér gipszöntvény; gömbölyded, sima kavicsformáiból egy földön kuporgó madonna körvonalai bontakoznak ki. Messziről világít János dús fehér sörénye, kék szeme a kreol arcban. Robusztus, pulóveres felsőteste nemcsak engem ejt ámulatba, aki utoljára vagy két esztendeje láttam őt, hanem a két jóbarátot is, akik, mint mondtam, a közelmúltban is fölkeresték. Valaki megjegyzi: ő erősödik, mi satnyulunk. Látszik, János az izmaival is dolgozik, kővel, agyaggal, fával, fémmel. Eszembe jut, hogy egyik kedves osztálytársunk, Gombos Marika, látva, hogyan küszködünk hosszú végtagjainkkal a nyújtón meg a korláton, azt mondta: a két szúnyog. Fiatal testnevelőnktől sokszor hallottuk, szállóigévé lett, hogy funkció teremti a szervet. A törvényt, izmainkra, pozitíve Jánoson, negatíve rajtunk lehetne bizonyítani.

Jánosnál városiasabb jelenséget képzelni sem lehetett volna, mégis évek óta tanyán él. Felesége, Nóra pozsonyi lány. Törékeny szőke teremtés volt, amikor — még az egyetemi évek elején, másodéves koromban — János bemutatta. Azóta három gyermeket