Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Zalabai Zsigmond: Mérlegpróba (A „Négyek” költészete)
nem fűződik egyetlen szép költemény sem; a már idézett Este és néhány természeti képe mellé bízvást odasorolhatjuk például a feszes gondolatmenetű Rabok a húban-t is. Tehetségét második és harmadik (Huszadik világháború, 1974} kötetében azonban csak elvétve sikerült versekkel bizonyítania; költészetének egésze így megmaradt ellentmondásos gondolatiságú, a valóság súlypontjai és mozgástörvényei nélküli lírának, amely ráadásul formailag is, nyelvileg is nagyfokú oldottságot és hibaszázalékot mutat. BÁRCZ1 ISTVÁN (1942 —) Bárczi István Tükör előtt (1968) című kötetében fölismerve a formájukban egysíkú és hagyományos mondanivalójukban meglehetősen szimpla leíró versek (Nagyapám, Üsző falu, A tó, Krumplibogár) hibáit, kitapasztalva a kép nélküli, kommentárokba és modorosságokba fulladó, explicite gondolati líra (Tükör előtt, Hegytetőn, Prédikátor, ördögűzés, Cseresznyefák, Mementó és bánat) buktatóit egy olyan verstípus megalkotására tesz kísérletet, amelyben konkrét és elvont, szubjektum és objektum, látvány és látomás egyidejűleg, rétegesen van jelen. Az udvar négyszöge című verse, túlmutatva sok költőnk sok falutematikájú leíró költeményén, a leírás mögöttes tartalmaként már a lélek belső tájait, a szubjektum „falut meghaladó érzelem- és tudatvilágát” (Tőzsér Árpád) is magában hordja: Az udvar négyszöge ölnyi birodalom se Prága se Budapest se Párizs se Róma az udvar négyszöge csirke liba kecske néhány ismerős arc emberre vadászó al maja-akasztója az udvar négyszöge mint egy félkész rajzlap s udvarnégyszögű ráma festéknek kapa seprű örökírókréta az udvar négyszöge dicső születések tragikus halálok világűrtágas béke villányi szálló trágya akár a rakéta az udvar négyszöge apám anyám sorsa por ősök intelme csigahéjba kövült enyém-tiéd párharc vallásönvédelem az udvar négyszöge régi vár szüntelen hazajáró lélek mindent magába záró udvartörténelem az udvar négyszöge kényszerű jókedvgyertya és szárazabb lélek mint a vén diója az udvar négyszöge cella cella cella nekik mégis Prága Budapest Párizs Róma Költészetünk hosszú-hosszú idegig (szinte az Egyszemű éjszaka fiataljainak a jelentkezéséig) falu-determináltságú volt. Szülőföld és szülőföldtől elszakadt egyén kapcsolatának a vizsgálata ugyanúgy meghatározója Ozsvald Árpád emlékidéző költészetének, mint Cselényi László lírájának (Vándordal, Sajóparti elégia, Az országutak himnusza, Ballada a földről) vagy Tőzsér Árpád drámai feszültségű, mert dialektikus törvény- megfogalmazásainak: „Ez a táj itt a múltam, / egyszerre valóság s emlék. / Bicskapenge: belőle nyíltam, / s benne maradtam sebként” (Megtérés). Hivatkozhatunk Gál Sándor Bszrevétlenül-]ére („Otthoni sors: zárt világ sorsa. / Innen ellök a vágy s az értelem”), Tóth Elemér Örök vágyakozására is („S aztán, hogy repültek az évek, /
