Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Tóth László: A vándor és a lovag
Tóth László a vándor és a lovag avagy a nagy tét Mennyi erő pusztán az is hogy nem feledhetsz Mennyi erő e gyönyörű új küzdelemhez. Szilágyi Domokos (A paraván fölött, kis erdei tisztáson, tűz világol: néhány gally' és rőzsedarab. A VÁNDOR a tűz előtt ül, néha dob a lángok közé, és énekel. Amikor Á LOVAG érkezik, abbahagyja az éneklést és fülel. A LOVAG belép.) A VÁNDOR: „Jaj, lile, jaj, lile, tünde madaram, tünde madaram, magasan, gyorsan, szépen szállj! . ... Sej, lile, sej, lile, tünde madaram, soha meg ne álljl” A LOVAG: Szép estét, jóember! A VÁNDOR: Legyen néked is, idegen! Adjon az, isten! . A LOVAG: Lábaim elég erősek: elébe megyek a szerencsémnek magam is..- A VÁNDOR: És tiszta mag lesz vagy rostálni való, mire így rátalálsz? , . A LOVAG: Ki a maga erejének és igazának ura, nem kérdez ily haszontalan: dolgokat. Tiszta mag közül a rostálni való könnyen kipereg. A VÁNDOR: Szépen szólsz, idegen! , A LOVAG: Anyám és apám tanítása szerint, teszem. . , A VÁNDOR: És szándékodban mily. célt, gonoszát vagy nemeset követtél-e idevezető utadon? A LOVAG: Nyitott könyv vagyok: emelkedj föl és olvass bennem! . ‘ A VÁNDOR: Ogy nézem, megfáradtál. A LOVAG: Egy fogadót kerestem éppen. . A VÁNDOR: Érezd magad gazdag vendégségben. A LOVAG: Megtenném én szíves-örömest, ha puha ággyal, meleg takaróval, bő eledellel és fűszeres borral szolgálni van tehetséged. A VÁNDOR: Puha ággyal, meleg takaróval nyarak nyarán? Meglesz, ha így kívánod. Puha ágyadul az erdők legpuhább avarját, meleg takaródul a nyáréji égboltozatot készítem. Bő eledeled, ha nem vetsz ellent, pótolja néhány madártojás, s legjobbik italommal: ízes erdei gyümölcsök levével szolgállak. Alkonyaikor gyűjtöttem három szakajtónyit. Meglásd, új erőre kapsz az isteni italtól. A LOVAG: Egy óhajom maradt még: friss leányvérrel élesztgethetem-e megfáradt tagjaim, fogadós uram? A VÁNDOR: Legfrissebb leányom vérénél is nagyobb lángra lobbantja szivedet az erdei madarak hajnali tobzódása. A LOVAG: Ajánlatod kedvemre való; látom, érted a tréfát. Szívem am-úgy is egy messzi hölgy birtokolja időtlen idők óta már. A VÁNDOR: Legalább nem szomorodik el ilyetén megcsalatásától. A LOVAG: S a fizetség? Mi lesz a fizetség e fejedelmi fogadásért?
