Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Turczel Lajos: Irodalmi kislexikon
tének losonci szervezetével is. A két egyesület közös akciójaként indult meg a Tűz helyiségeiben 1937-ben orosz nyelvtanfolyam, amely népszerűségnek örvendett a tagok között. Az egyesület munkája — a fasiszta veszély fokozódásának légkörében — egyre szervezettebbé, sokszínűbbé vált. Szinte egymást követték rendezvényei.17 E szépen terebélyesedő munkának azonban az 1938 őszén bekövetkezett politikai változás véget vetett. A Losoncra bevonuló Horthy-hadsereg intézkedését be sem várva, az egyesület önként beszüntette működését. Ez azonban nem akadályozta meg a katonai és később a polgári közigazgatást, hogy ne zaklassa az egyesület egykori tagjait gyakori beidézések- kel, kihallgatásokkal és különböző megtorlások alkalmazásával. A losonci Szabad Egyetem, a Madách Kör, a Losonci Magyar Akadémikusok Egyesülete és a Tűz Kultúregyesület működése úgy íródott be Losonc művelődéstörténetébe, mint a város haladó szellemű lakosságának szakadatlan, következetes küzdelme Losonc művelődési életének egyre magasabb szintre emeléséért. Nem kétséges, hogy ezek a törekvések, küzdelmek a város legszebb, legértékesebb hagyományai közé tartoznak. 17 E rendezvények sorából kiemelkedik az 1938. április 13-án lezajlott József Attila-emlékest, amelyen Vass László tartott előadást a tragikus körülmények között meghalt költőről. József Attila verseit Vágó Éva és az egyesület szavalőkórusa adta elő. irodalmi kislexikon (Az Ipoly völgyének és környékének írói) Összeállította: Turczel Lajos Berkő Sándor (Losonc, 1918 — Szovjetunió, 1943): a két világháború közötti csehszlovákiai magyar szocialista költészet tehetséges képviselője. Első versei ötödikes gimnazista korában, 1934-ben jelentek meg a losonci középiskolások Indulás című folyóiratában. Később a Magyar napban, Korunkban, Magyar Újságban, Népszavában és másutt publikált. Munkaszolgálatosként halt mártírhalált Ukrajnában, 25 éves korában. Művel: Az ördög köpenyében (versek, Losonc 1940); Nem vagy magadban (versek, Budapest 1974). — írod.: Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968. Csepreghy Ferenc (Szalka, 1842 — Göbersdorf, 1880): népszínműíró. Asztalosmesterből lett a népszínmű megbecsült művelőjévé. Leghíresebb művei — a Sárga csikó és a Piros bugyelláris — nemcsak a pesti, hanem a bécsi közönséget is meghódították. Hasonló sikert ért el A vízözön című vígjátékával ős a Kolumbusz Kristóf című látványos, kalandos játékával. Ígéretes és sokoldalú drámaírói fejlődését a tüdőbaj által okozott korai halál törte ketté. 38 éves korában, 6—7 évi komolyabb irodalmi tevékenység után halt meg. — írod.: Hegedűs Géza — Kónya Judit: A magyar dráma útja, 1964; Turczel Lajos: Írások mérlegen, 1958. Darkó István (Szentendre, 1902 — Budapest, 1972): a két világháború közötti csehszlovákiai magyar próza jeles képviselője. Hosszú időt töltött Losoncon, ahol tagja volt a Simándy Pál által alapított Madách Körnek, munkatársa A Mi Lapunknak és (Sándor Lászlóval együtt) szerkesztője a Figyelőnek. Az Égő csipkebokor című regényéért csehszlovák állami díjat kapott. További jelentős művei: Két ember, egy árnyék (novellák, Losonc, 1925); A legnagyobb úr (novellák, Kassa, 1926); Szép ötvöslegény (kisregény, Kassa, 1929); Magyar hegyek népe (novellák, Budapest, 1934); Romok és fények (novellák, Bratislava, 1969). — írod.: Turczel Lajos: A novellista Oarkó István (a Romok és fények előszava).
