Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Belányi János: Ipolyszakállasi gyermekjátékok és Ifjúsági szokások

dalolták a falut. A klsze egy női ruhába öltöztetett, karóra húzott szalmabáb volt, melyet a kiszevivő az első sor közepén vitt. Közben ezt énekelték:

Majd eljön már a tavasz,

Majd megújul minden gaz.

Még nem láttam az utcánkban Ilyen színű gazt.

Ha én abból szedhetnék,

S galambomnak adhatnám,

Rózsaszínű két orcáját Megcsókolhatnám.

Jár a legény, jár, kopog az ajtón, Jár a legény, joglyocskám,

Drága galambocskám,

Tied leszek már!

A lovamat megfogták,

A cigányok ellopták,

A csizmámat sarkantyúzzák A csizmadiák.

Haj, ki kisze haj, jöjj be sódar, jöjj, Az én ingem gallongos,

Sárga csizmám zsinóros,

Haj, ki kisze haj!

Haj, ki kisze haj, jöjj be sódar, jöjj, Majd elmegyünk a sóskára,

Majd jól lakunk nemsokára,

Haj, ki kisze, haj!

A kiszét a falu végén a patakba dobták. Utána a lányok az Ipoly vizébe rögtön megmosakodtak.

6. A májjá

A ,,má]fa” hol elmaradó, hol megújuló szokás volt Ipolyszakállason, mert a májusfának való cser- vagy tölgyfát jobbára csak a távoli tergenyei erdőn lehetett „beszerezni”, akkor is csak az éj leple alatt. A májfát a legények szépen földíszítve a választottjuk kapuoszlopához erősítették. Virradatig az „ültető” vigyázott rá a pajtásaival, mert a vetélytársa könnyen eltávolíthatta volna a fát. A májfaültetést így szokták kidalolni:

Fölveszi a jobb vállára,

Viszi Julia ablakára!

Kelj föl Julis, itt a májjá,

Jó éjszakát, vigyázz rája.