Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Szanyi Mária: Ipoly mente néprajzáról

Húsvét után a Szent György napját és Márk napját tartják számon mint jeles napokat. Annak ellenére, hogy Szent György napjához számos hiedelem fűződik, e nap inkább csak az állatok első kihajtása miatt jelentős. Márk napját, amely szintén a húsvét és május elseje közötti időszakra esik, egyházi ünnepként tartották számon. Ezen a napon volt a búzaszentelés. A szentelt búzát, mint az egyéb szentelményeket (barka, gyertya stb.) baj, betegség elhárítására használták fel.

Május elseje és a pünkösd közös jellemzője a májfa állítás. Ennek különböző szokásaival találkozunk a vizsgált területen. A falvankérat végbement változásokkal is foglalkozik a szerző: a századforduló táján még általános volt minden lánynak májusfát állítani, a gyűjtés idején ez inkább a gazdagabb, másutt a férjhezadandó lányokra terjedt ki.

Pünkösd napján gyakorolt régi szokás, mely az adatgyűjtés idején már csak az emlékezetben élt, a pünkösdi királynéválasztás. Részletes leírását Ipolybalogről és Dré- gelypalánkról kapjuk.

3. Május elseje és pünkösd

III. NYÁRI ÜNNEP

Szent Iván napja

Keresztelő Szent János napja (június 24.) a középkortól kezdve egészen a XVIII. század végéig kötelező egyházi ünnep. Mint a keresztény ünnepek legnagyobb része, ez is a kereszténység előtti hagyományokban gyökerezik. Nem csoda hát, ha e nap hiedelmeiben a pogány szokások a keresztény eredetűekkel keverednek. A nép körében ezt a napot szláv nevén Szent Iván napjának emlegetik. Szokásai közül legáltalánosabb a tűzgyújtás. A tűz megtisztító szerepéről szintén a középkortól kezdve vannak adataink. Az adatgyűjtés idején, a vizsgált területen a Szent Iván-napi tűzgyújtás többféle változata élt még az emlékezetben. A szokás lényege mindenütt a Szent Iván napján (estéjén) gyújtott tűz átugrása volt, amit lányok, helyenként menyecskék is végeztek. Ugrálás közben párosító dalokat énekeltek. A legény, nem egyszer az anyósjelölt is, ilyenkor figyelte meg, hogy a kiszemelt lány milyen ügyes.

Manga János könyve utolsó szakaszaként összefoglalja az Ipoly menti szokások tanulságait. Egy-egy szokás elemzésével már a bevezetőben is találkozunk. Az itt közölt szokások egyikét-másikát még gyakorolták az adatgyűtés idején, vannak azonban olyanok is, amelyek már csak emlékezetben éltek. A szerző maga is szól a gyűjtés egyenetlenségéről, s ez sajnos a munkájára is rányomja a bélyegét. Valószínűleg ebben kereshetjük az okát annak is, hogy helyenként felületesnek tűnik a szokások elemzése. Az egyes szokások elterjedéséről adott képet a vizsgált területen jól kiegészíthette és szemléletesebbé tehette volna néhány térkép.

Manga János könyve alapján megismerhetjük az év jeles napjaihoz fűződő Ipoly menti szokás hagyományokat. Mivel azonban az adatgyűjtés mintegy 30 éve történt, tanulságos lenne egy újabb gyűjtéssel megvizsgálni, melyek azok a szokások, amelyeket napjainkban is gyakorolnak még, illetve azok, amelyeknek csak az emléke él tovább.