Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában
Püspöki Nagy Péter Ipolyság a tatárjárás évszázadában „Ö Fájdalom! Lakatlanná tett és puszta földre léptünk, melyet (a tatárok) tönkretéve hagytak maguk mögött — panaszolja a tatár fogságot túlélő Rogerius mester, egykor váradi kanonok, Siralmas Énekében — egyik helyről a másikra csupán a templomok tornyai igazítottak el, elrettentő útjelzőként szolgálva. Az elaggott utakon és ösvényeken fű és tövis burjánzott. Ínyencfalatként mindössze a parasztok kertjeiben helyenként megmaradt metélőhagyma, hagyma meg a fokhagyma szolgált nekem. Mások mályvát, kóró- meg sárfűgyökeret ettek. Ilyesmikkel töltötték meg az éhező gyomrokat, hogy a vértelen testben vergődő lelket melengessék,”1 A tatárok — mint az eléjük vonuló Tomaj Dénes nádorispán jelentette IV. Béla királynak — 1241 nagyböjtjének közepe táján, március 6-a körül elérték az ország keleti, oroszországi, kapuját. Batu kán és Sejbán kán csapatai gyorsan haladtak előre. A tatár előcsapatok már március 15-én pénteken Pest elé értek. Két nappal később bevették Vácot. Április 11—12-én a mohi pusztán lezajlott ütközet következtében a Duna és Tisza közé, így a Tiszántúl vidéke is az ellenség hatalmába került. A Duna vonalát 1242. február 1-ig a hazai csapatok sikeresen védelmezték. Sőt a tatárok az áttörés után (ti. a befagyott folyón hatoltak át) már nem értek el olyan átütő sikereket mint az ország keleti részein. Öbuda és Esztergom városa elesett. Esztergom vára, Székesfehérvár és a Pannonhalmi Apátság ellenállt. Ebben a helyzetben érkezett meg Ogotáj nagykán, s a hazatérés mellett döntött. A tatár csapatok még 1242 márciusában elindultak Ázsia felé. IV. Béla király azonnal megkezdte az ország helyreállítását. Az újjászervezés keretében 1245. szeptember 9-én Görgőn újból kiadta az ipolysági „Boldogságos Szűz Máriához” címzett prémontrei monostor alapító oklevelét. A monostort a király beleegyezésével a Hontpázmány nemzetség egyik kiváló tagja, Márton bán alapította a tatárjárás előtt. Az oklevélben IV. Béla király elmondja: „A kiváltságlevél amelyet (Márton bán) tőlünk kapót a tatárjárás idején elveszett. Hiszen abban az időben kinek kinek nemcsak a jószágát, de még önnön magát is — hacsak nem az Űr segedelmével — nehéz volt megőriznie.”2 Ezzel az oklevéllel, illetve a tatárjárás korával, kezdődik Ipolyság történelmi kora. Az oklevél nemcsak a király beleegyezésével történt monostoralapítás tényét igazolja, hanem egyben birtokösszeíró okmány is. Ezért benne Ipolyság akkori — tehát 1244 körüli — lakóira nézve számos adatot találunk. Az oklevélben szereplő ipolysági lakosokat nevük és a néhai Márton bán által megszabott munkörük szerint soroljuk fel: I. Márton bán egykori szabadosai közül az alapító levél értelmében a sági konvent udvarispánjai lettek: 1. Zamar (Szamár) fia Deg 2. Deg fia Péter2** 3. Deg testvére Egyed 1 Rogerius magister: Carmen miserabile — Gombos: Catalogus No. 4470. pag.: 2086. 2 „Postmodum autem cum privilégium quod ipse a nobis super hoc impetrarat, tempore per- secucionis tartarorum fuisset amissum eo, quod tunc temporis non solum rés, verum eciam et personas, nisi conservante domino, difficile erat custodire.” Magyar Országos Levéltár Budapest, Középkori gyűjtemény (a továbbiakban MÓL) Dl. 287. 2a Deg fia Miklós 1298-ban a sági konventet képviseli a Hontpázmánynembeli Lampert és Kázmér ellen folyó perben. — MÓL Dl. 1514.
