Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - L. Gály Olga: Mit jelent nekem a szülővárosom?
a valóság vonzásában Miközben a választ keresem, le kell szögeznem: születésem ténye Inkább számomra fontos, mint a külvilágéra. Kivételt képez persze a családom, illetve a gyermekeim, akik nyilván nem jöttek volna a világra, ha én meg nem születek. Távol áll tőlem holmi káderlap-lzű életrajzot írni, pedig ha most az igaz tényeket közlöm, ezek óhatatlanul ilyen „káderlapra” szánt közlésként hatnak. Negyedik gyerek voltam egy később ötgyermekessé gyarapodott családban. Az apámnak kis lakatos- műhelye volt a losonci Búza téren, az Apollo mozi mellett. Az anyám öt elemit végzett és félig paraszti, félig iparos családból sarjadt, mert az apja falusi suszter volt Rima- kokován... Már pedig én ezeket csak azért írom meg, mert így akarom érzékeltetni azt a puritán környezetet, amelybe beleszülettem, és amely éppen ebben az egyszerű^ ségében volt nagyszerű és csodálatos. Ügy beszélik, érkezésemnek a családban nem nagyon örültek. Leginkább apai nagyanyám háborgott, hogy „minek az a sok gyerek, hiszen az élhetetlen Gyula még hármat sem igen tud eltartani, most meg újra itt egy poronty, méghozzá a harmadik leány.. Szentigaz, hogy apám nem nagyon boldogult a lakatossággal,'aminek elsősorban hiányos üzleti érzéke, naiv jóhiszeműsége volt az oka. Azt hitte, hogy mindenki olyan becsületes, mint ő. Hitelbe is dolgozott, szomszédoknak, rokonoknak, rászorultaknak, soha el nem hozott „hozomra” javított zárakat, megrokkant vaságyakat, pléh mosdókat, sodronyágybetéteket. Legtöbbször emiatt támadt otthon vita, hangosabb szóváltás apám és anyám között, ami érthető, hiszen anyám gondja volt az örökké éhes öt gyerekszáj kielégítése, ami apám bohém lelkialkata, gyakorlatiatlansága és puhaszívű- sége mellett napról napra újabb gondok elé állította a családot. Mindezt nem azért írom le, hogy proletár sorsunkat igazoljam, mert az igazság az, hogy a sok gond és baj ellenére lényegében soha nem éheztünk; csodálatos fordulatok által mindig volt reggeli, ebéd és vacsora; sőt: ha a szülőházam hatalmas rétnek' is megfelelő udvaráról játék közben beszaladtam a házba, hogy éhes vagyok, anyám mindig belémdiktált egy bögrényi világos uzsonnakávét, a mellé adott lekváros kenyeret meg az egész utcából összeverődött gyereksereg között majszoltam el. Felnőtt ésszel vizsgálgatva ezt a nagyon szerény, de viszonylagosan megállapodott életmódot, lehetőségét és okát, főleg anyám leleményességében és végtelen szorgalmában találom. Igazában ő volt apám mozgatója. Újabbnál újabb ötletekkel vette őt rá a legkülönfélébb és néha bizony elég bizarr kereseti források kipróbálására. A legegyszerűbb ötlete a kosztadás volt. Ebben valóban csak saját erejére támaszkodott, s apró termetű, de szívós szervezetű falusi lány lévén, nem ijedt meg a főzés, mosogatás és fölszolgálás feladatától. A bevásárláshoz minket, gyerekeket is igénybe vett. Cipeltük együtt a zöldséggel, gyümölccsel, friss vajjal és tojással teli nehéz kosarakat a piacról. Számomra ez a kötelesség mulattató Is volt, különösen hetivásár vagy nagyvásár idején, szemem nem tudott betelni a tarka tömeggel, meg a sátrakban, a földre terített ponyvákon szétrakott tarka-barka áruval, mázos csuprokkal, faragott tárgyakkal. Vonzott a sok finom édesség is, a törökméz, a mogyoróval ízesített égetett cukor, mii jelent nekem a szülővárosom? L. Gály Olga
