Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - Kmeczkó Mihály: Vers - Marencsin Mária: Versek
Kmeczkó Mihály Marencsin Mária polgárháború amikor a megnevezetten erők rohamosztagai felségterületedre érnek s a benned növő fa fészkeit áttetsző női fehérneműként lobogtatják és a szárnytalan lebegő tojásokat melyek őseid verejtékcseppjei voltak örökös zuhanásra ítélik s a meglepett fa pucér női testként didereg benned miközben a civilruhások derékhada fedezéket rögtönöz ágai közt hogy védelmedre árvízként özönölje el belső tájaidat akkor vetkőzz pucérra te is mutasd meg ösztöneid ellened dagadó öklét s a ketté tört gondolatot önmagadat forgácsok Ha nincs mondanivalód, minek a szó; ha nincs borod, minek a hordó. Millió szó, millió szerető táncol a Halállal, hogy egy tartalomnak formája lehessen. Hiábavaló — a tiszta jó, ha magához-való rosszát nem találja. Hiábavaló játék, ha gyermekségét nem találja; hiábavaló gyermekség, ha játékszerét nem találja. Kérdőjelek útja — termésátadásig. hogy az elhivatott választottá váljon Pár szót, pár sort törölnöm kellett rögtönzött versemből, hogy a gondolatom élő formát kapjon. így vesztik a fák is viráguk szirmát, hogy ami megmarad, gyümölccsé váljon. vallás A mesék folyója a valóság medrében. A folyó partjain a költészet fái.
