Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Csokonai Pozsonyban és Komáromban

dosztig esszük a bálban, ami jó’’. A költő egyik gyakran használt szóképe a megszemélyesítés, amely rendkívül elevenné és dinamikussá tesz olyan merev és zord jelenséget is, mint a téli fagy: „Mormolnak szelei a fagyos ószaknak, A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak, Ellepik a földet sűrű fergeteggel, A folyóvizeket megkötik hideggel, Melyeket őszítnek a havak és derek, Az öreg tél fején villogó púderek.’ A tél című részének a farsangot leíró párosrímű tizonkettősei pedig mind formában, mind tartalomban a Dorottya megfelelő részletét idézik: „

Csupán az örvendő Fársáng víg zászlója, Lett az elzsibbadt szív megvigasztalója, Mely víg kiáltással felemelvén fejét. Ugrál az új havon, nem találja helyét.”

Csokonainak Pozsonyban írt versei közül a legterjedelmesebb s egyúttal a legproblematikusabb Az 1741-es Diéta című, kilenc énekben írt kantáta, amely lapja ötödik és hatodik számának teljes terjedelmét elfoglalta. A bécsi udvar az 1796-os ország- gyűlés követeinek azt üzente, hogy a franciaellenes háborúban vállaljanak olyan áldozatot, mint ötvenöt évvel ezelőtt, amikor hasonló körülmények között életüket és vérüket ajánlották fel a pozsonyi várban Mária Teréziának. Az udvar egyik költője, az ex jezsuita Denis latin nyelvű verset is írt a magyar nemesség buzdítására, melyet Csokonai fordított magyarra s közölt a Diétái Magyar Múzsában Látás címmel. Az aulikus szellemű versben mindazok a gondolatok megtalálhatók, melyeket Csokonai bravúros verselésű kantátája barokkos pompával fejt ki. A költemény párhuzamot von a két (valóban hasonló) országgyűlés között, s az egyik magasztalja a Habsburgokat és a magyar nemesség királyhűségét. A különböző ritmusú énekekből összeállított drámai kompozíció szereplői: A magyarok kara, A hír, A prímás, Eszterházy Imre esztergomi érsek, A haza géniusa, Magyarország angyala, A régi vitézek kara, Mária Terézia, A nádorispán, gróf Pálffy János, A Duna. Színhely a pozsonyi királyi vár 1741-ben. A magyarok kara az összegyűlt „nagyságos” rendeket dicsőíti, a megszemélyesített hír bejelenti, hogy „a dölyfös franc ellepte táborával a Rajna szép vidékét", a hercegprímás pedig túlcsorduló hazaszeretettel buzdít a király védelmére, s jutalomként Petőfire emlékeztető gondolatot gendít meg: „Utóink áldnak titeket, S örömmel teljes könnyeket, Hullatnak sírotokra.” A műben számos később megtörtént eseménynek „előrejóslását” találjuk Mária Terézia és utódainak uralkodására vonatkozóan: „Es ami szépség van Pozsonyban s Budába, mind bésummálja azt a nemes gárdába.” „József, kinek nem lész fél világon párja, Ki minden országait maga öszvejárja, Hogy megesmérhesse saját jobbágyait, Hogy megorvosolja a nép panaszait.”

II. Józsefnek ilyen szellemben való dicsőítése még illik a felvilágosodás költőjének szájába, s Csokonai franciagyűlölete is magyarázható azzal, hogy elítélte Napóleon hódító háborúit, de a magyar jakubinusokakt az előző évben kivégeztető Ferenc császár már semmiképp nem érdemel ilyen sorokat: „Mindnyájokért Ferenc lesz A népek édes atyja , S azoknak megmutatja, Hogy hív egy pásztor ő, Az ég megáldja őket, Kíséri a dicsőség ..

Az irodalomtörténészek többféleképpen próbálták már magyarázni a Diétái Magyar Múzsa éles ellentmondásait. Tény azonban, hogy a huszonhárom éves költő világnézete és művészete még nem volt egész kiforrott, s a konzervatív, német többségű város és az idesereglett főnemesek arra a véleményre ösztökélték őt, hogy a „nemzet” közvéleménye királypárti és franciaellenes. Valószínűnek látszik az is, hogy a debreceni kollégiumból való kizárás után a magárahagyott költő mindenáron közönségre, népszerűségre szeretett volna szert tenni, nyomorúságos helyzetében pedig hízelkedéssel igyekezett megnyerni az uralkodó körök kegyét (ezért jött Pozsonyba is). Ezt igazolja őfelsége Ferenc császárhoz a diéta befejezése előtt latinul írt levele is, melyben mint „holtáig hűséges szolga és alattvaló” egy kisebb földbirtokot kér, amiből keze munkájából magát és édesanyját eltarthatná. Érdemei hangsúlyozására a Serkentés a nemes magyarokhoz című versét mellékeli a levélhez, s közli azt is, hogy Pozsonyban az országgyűlési ifjúsággal elő akarta adatni Metastasio Achilles című színdarabját, de ezt a német színházbérlő nem engedélyezte.

' Csokonai Pozsonyból a megyei nemességgel együtt vonult Komáromba, ahol eleinte még hazafiaskodó politikai líráját folytattta, mint A nemes magyarságnak felülésére cíniű terjedelmes versében is, amely ezzel a megjegyzéssel jelent meg: „Készíttetett t. n: Komárom vármegyének apr. 26. tartott közöns. gyűlésére, kinyomtatott Komáromban, 1797.” Rövidesen azonban újabb nagy élmény, a szerelem válik uralkodóvá köl