Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Csokonai Pozsonyban és Komáromban
Csanda Sándor hao'yomány Csokonai Vitéz Mihály Pozsonyban és Komáromban Csokonai elsősorban Debrecen költője, de egész életműve szempontjából Pozsony és Komárom is fontos állomások művészi fejlődésének pályáján. Apja borbély és seborvos 'volt, korán elhunyt, így tizenkét éves korától özvegy édesanyja nevelte. A debreceni Teformátus kollégiumban tanult, tanulótársaival kört alakított a külföldi irodalmak tanulmányozására, s ő az olaszt választotta. Korán feltűnt költői tehetségével, már tizennyolc éves korában megírta a Békaegérharc című költői paródiáját, amelyben kora társadalmi viszonyait bírálta. Kazinczy már 1793-ban barátai közt említi őt. 1795-ben -el kell hagynin a debreceni kollégiumot, mert vétett a szigorú szabályok ellen, s rábízott fiatal tanítványokkal borozgatott és pipázott. Előbb Sárospatakra, majd 1796 őszén, az országgyűlés megnyitása után Pozsonyba jött, ahol mecénást keresett versei kiadásához, s elindította a Diétái Magyar Múzsát, amelyet hetilapnak szánt, de nem lévén elég pénze a rendszeres megjelentetéshez, a 11. számmal megszűnt. Pozsonyból Komáromba ment, ahol 1797 áprilisában a megye nemessége a Napóleon elleni harcra ■gyülekezett. A költő már Pozsonyban is írt franciaelienes verseket, s kezdetben Komáromban is ez a hangulat öksztönözte. Rövidesen beleszeret Vajda Pál kereskedőnek Julianna nevű lányába, s Lilla-dalok címmel hozzá írja szerelmi lírájának első gyöngyszemeit. Kapcsolatuk azonban mindössze kilenc hónapig tartott, mert az apa nem adta hozzá lányát az „éhenkórász” költőhöz. Csokonai a Dunántúlra megy állást keresni, ahol a kis csurgói gimnáziumban segédtanár lesz. Itt nemcsak költeményeket, hanem drámákat is írt, s vígjátékait tanítványaival adatta elő. Csurgót elhagyva vándorútra kelt, ismét megfordult Komáromban, majd a bécsi Magyar Hírmondó szerkesztője szeretett volna lenni, később visszatért anyja Lázába, Debrecenbe, s itt is halt meg. Első verseit a komáromi Magyar Hírmondó közölte 1783-ban, majd a kassai Magyar Múzeumban és Kármán József Urániájában jelentek meg költeményei. Első önálló kötete Cantata címmel 1796-ban Pozsonyban jelent meg. Amint életrajzi adataiból is kitűnik, a mi tájainkon két városban, Pozsonyban és Komáromban bontakozott ki a debreceni ifjú költészete. Pozsonyban 1796. november 1-én indítja meg a Diétái Magyar Múzsát, a magyar irodalomnak egyedülálló kísérletét: a lap kizárólag verseket tartalmazott, s az országgyűlésre összzesereglett nemességhez szólt, mert közülük elsősorban a gazdag főnemesek soraiban szeretett volna mecénást találni. Vállalkozását egy 28 soros prózai Élőbeszédben indokolja meg. Ebből kiderül, hogy mindenekelőtt régebbi verseit akarja egy kötetet pótló füzetbe ■gyűjtve kiadni, ezért magyarázkodik, hogy kevés alkalmi (aktuális) költeménnyel fog szolgálni, mert a „Themis és a politika tornácában még kevés ideig nmlatván, az olyanokban könnyen meg találna botlani.” Majd maga is szól a versekben megnyilvánuló ambivalenciáról: az ifjú szíveknek néha „Zénó palástjában” jelenik meg, s az öregek se ítéljék el, ha máskor „Zajjó könnyű kantusában” látják. „Ő olyan együgyű, hogy mindennek óhatana tetszeni, pedig én már eleget mondottam néki, hogy ez lehetetlenség” (t. i. múzsájának). Mindenképpen szeretné az olvasók tetszését megnyerni, ezért azt ígéri, hogy némely dalainak kottáit is kinyomtatja, s a könyvecske ■elején hiányzó ívet a következő számban árkussal fogja pótolni. A verses hetilap első költeménye pedig csupa hízelgés és alázkodás „a nemzetet” képviselő országgyűlési nemesség előtt: „Eljöttetek hát, óh haza nagyjai, Dicső sze
