Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - Cselényi László: Összefüggések
A 2/2/3 számú négysoros vers nem más, mint ballada. A verset építő elemek a legtöbb tragikus balladának elengedhetetlen kellékei: kés, tükör, ököl, fegyver. Versben, regényben, novellában minden eszköznek determinált élete van — a késnek szúrnia kell, a fegyvernek el kell dördülnie; a tükör kacér női kellék, a fegyver dühös, bosszúálló férfieszköz. A tárgyakra, eszközökre, kellékekre szikárított négysoros balladában lejátszódik a kérlelhetetlen dráma, s csak a féltékenységi tragédia egyetlen szereplője, a csecsemő marad életben. A 2/2/2 is elhallgatásos szöveg, itt azonban nem egy-egy kép, hanem egy ponton maga a vers hallgat el. A vers hatása mégsem csökken, ellenkezőleg, bizonyos értelemben fölfokozódik, hiszen az első öt sor mindent elmondott az „én” és az „ő” különös, fordított érzéseiről: a két ember kapcsolatát a ragadozó és a gyanútlan áldozat viszonyába vetíti bele. Tovább mondani valóban fölösleges. Az olvasó valószínűleg ennyiből is látja, hogy Cselényi új versel csupán eszközeikben, költői módszereikben különböznek az első két kötet darabjaitól, sőt, azt is egykettőre belátja, hogy ez a különbség nem olyan nagy, amilyennek az első találkozás pillanatában látszik. Be fogja látni továbbá, hogy az új versek szövegeit is Cselényi élményvilága táplálta, sőt, fölismeri, hogy Cselényi egész novellák, drámák, regények anyagát kódolta bele az itt szemelvényesen bemutatott kötet szófukar szövegeibe. A képzőművészet és a zene ismerői rájönnek, hogy mindazt, amit Cselényi ezekben a szövegekben létrehozott, módszerében már régóta ismerős, végül a csehszlovákiai magyar irodalom alaposabb tudója pedig könnyen fölismeri, milyen mély és egyértelmű rokonság fűzi Cselényi 2/2/4 jelzésű szövegét akár Duba Gyula szociográfiai prózájához, akár Szabadesés című regényének mitikusan megformált nagymama-képéhez, akár Gál Sándor egyik-másik novellájának hasonló ábrázolásaihoz. Visszatérve az építkezés analógiájához: Cselényi grandiózus építkezése befejezetlen marad. Ennyiben — egyebek között — eltér az elképzelt igazitól. Félbehagyott gyárépületben nem lehet termelni, bekötetlen hídon nem lehet közlekedni — a művészet, a vers azonban más, a vers, a szobor, a kép akart vagy akaratlan befejezetlenségében is be tudja tölteni funkcióját. Akaratlan a Milói Venus csonkasága, akart a Rodin- szobroké, funkciós a népballadáké, de valamennyi hat ránk, éppen azért hat ránk fölfokozott erővel, mert csak jelzésekkel él ott, ahol kell és lehet. Elhallgatásos, jelzé- ses kifejezésmódjuk semmit sem vesz el értékükből. összegezésül, végső tanulságul tehát azt kell remélnünk, hogy az olvasó be fogja látni, s ez a célja a rövid bemutatásnak is, hogy Cseiényi László új kötete elidegeníthetetlen része és értéke a csehszlovákiai magyar költészetnek. összefüggések (Lehetőségek egy elképzelt szöveghez) 1. lehetőség: Krétakor 111 Tüsketáj bűvös jelkép az erdő kolostor-sötét kirakat-sárga Egyetlen lakott szöglete jelképek otthona részletekben kiküzdött Menedékhely maradéktalan gondolat jelkép-fagy kifacsart agy Ösztöneink értekezlete szigorúan elviselhetetlen 122 Sokasodó hónaposszobái bőre gyulladt rézfuvószonáta Elektromossággal teli karja nyúlik benne keservesen könnyebb Metszetén az erdő visszagyúrott barmai bárhogyan is lakik Ez az ő vára egyetlenegy felleg-ária kiszáradt szögletén Cselényi László
