Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - Dávid Teréz: Aranka — II.
Aranka és Mária hagyták. Nem fogták le. Erzsi megriadva némán lapult egy sarokban. Mária zokogott. Előbb csak csendes csipogásba kezdett, de ahogy fokozódott Piros őrjöngése, úgy erősödött az ő zokogása. Karjára borult az asztalon és egész testében remegett. Aranka nem sírt és nem tombolt. Mereven állott egy helyben és feszülten figyelte a rádiót. — Aranka néni, te miért nem sírsz és miért nem kiabálsz? — zaklatta őt Erzsi. Mária a kérdésre, könnyein keresztül is, fölnevetett, Aranka megsimogatta a lányka fejét, majd Máriára nézett. —Sok erőre lesz ezután szükségünk ... Mária a könnyei közt felelte: — Tudom. Eközben megmozdult az utca is. Meg a ház ... Karcsi hosszú idő óta először jött rohanva az aranymvlvesnétől, melegség érződött a hangjában ... — Hallottátok! Vége van... — kiabálta és magához ölelte Erzsit. Császár úr nyitott be: — Hallották? A saját fülükkel? Ezen a rádión? Óriási szinte el sem hiszi már az ember ... — Hát nem is! Nem is hihető, hogy mi egy csürhe előtt letegyük a fegyvert. — Baranyai úr állt a nyitott ablakban, tűzértiszti egyenruhában és különös fénnyel a tekintetében. — De kérlek! — védte illúzióit Császár. — Horthy bizonyára tudta, mit csinál. — Majd meglátjuk — felelte vésztjóslóan Baranyai, haptákba vágta magát, szalutált, és sarkantyúját pengetve elcsörtetett. — Akik a beszélgetést hallották, egymásra néztek. Mintha rémleni kezdett volna előttük, hogy a dolog mégsem olyan egyszerű. Baranyai fenyegetőzött. De hát mi jöhet még? A háborúnak vége! Ez egészen biztos! Ehhez nem férhet kétség. Saját fülükkel hallották. Horthy világosan megfogalmazta, és a bemondó érthetően beszélt. — ... A németek becsapták! A magyar honvéd további vérontása céltalan! Be kell szüntetni az ellenállást... Horthy Miklós a magyar nép részéről befejezettnek tekinti a háborút és a győztes hadsereg előtt leteszi a fegyvert... Tiszta beszéd! Horthy talán csak tudja?! Nem, úgy látszik, nem tudta. Baranyai úr jobban tudta. Először csak himnuszok jöttek... — Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben... — harsogott a hangszóró és estére már feje tetején állt minden. Zeman úr futott haza elsőnek. — Aranka, jó lenne becsukni a kaput. Ki tudja, mi lesz még ebből? Meg vannak bolondulva! Aranka bezárta a kaput, aminak nem sok értelme volt, mert üvegből készült s teljes egészében fényes acélrámába volt foglalva. Azután Fritsche-éktől ment el valaki. Fritsche úr az istentelen Pista sógora volt; Pista nem kevésbé istentelen nővérének a férje. — Aranka, miért zárta be a kaput? — kérdezte Fritsche-né nagyságos asszony. — Még csak nyolc óra. — Zeman úr mondta ... az ember sosem tudhatja.. . — Akinek tiszta a lelkiismerete, annak nem kell becsuknia a kapuját! Nemde, Aranka? Azt Zeman úrnak is megmondhatja. — Kérem, nagyságos asszony... akár a másik szárnyát is kinyithatom ... — Nem szükséges! És ne legyen szemtelen! Kitartás! Éljen Szálasi! Ez utóbbi köszöntés már Roedl őrnagynak szólt, aki dudorászva szalad le az emeletről: — Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben... Rába főhadnagy felindultan kereste Karcsit.
