Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - Dávid Teréz: Aranka — II.

— „... Megfelelő elszakadó mozdulatok után csapataink tervszerűen megszüntették az érintkezést az ellenséggel..

— „... Nagyszabású védekező harcok után az ellenség soraira megsemmisítő vereséget mérve, állásainkat a folyó túlsó oldalára helyeztük vissza ..

És egyszerre itt van! A hadijelentések megelevenednek és kiderül, hogy a háború nemcsak nyomtatott betűket, hanem egy csomó szétdúlt otthont és hosszú kocsisorokat, hazátlanná vált embereket is jelent. A háború a maga hátborzongató valóságában közeledett Pest felé ...

Piros ötödnapra visszaérkezett a gyerekével. Erzsin kívül még három bőröndöt és egy madárkalitkát hozott magával. A kalitkában két kanári gubbasztott bozontosán, a kofferből pedig Karcsi tisztára mosott holmija került elő. Ingek, gatyák, zsebkendők ... melyekbe Piros mosta, vasalta bele az erejét, és Kata szippantja magába belőlük a vérpezsdítő szappanszagot. A másik kofferban Erzsi holmija volt rendbe rakva. S végül felkattantotta a harmadik bőrönd fedelét is. Abban túró volt, meg vaj. Frissen vágott csirke és sült liba. Tojás, méz, zsír, száraz kolbász, finom, vékony, füstölt szalonna, sült sertésborda, tojás, alma, dió, mákostekercs, őszibarack, szőlő, mazsola ... Csodálatos koffer volt a harmadik. Testvérek között is megért vagy húsz esztendőt az akkori idők fizetési egységének fekete piaci értékelésében.

Aranka és Mária dermedten bámultak a dunántúli táskából előkerült földi jókra, s ámulatukat mélyről fakadó nagy, néma nyeldekléssel tették kifejezőbbé. Mindez arra késztette az elővigyázatos Pirost, hogy még féltőbb szeretettel halássza elő kincseit és rakja maga elé a konyhaasztalra.

— Elvihetnétek sétálni Erzsit. Még sohasem látta Pestet — jegyezte meg végül alig hallhatóan.

Aranka és Mária összenéztek, szippantottak még egyet eme tiltott gyönyörök illatából, és sóhajtva tettek eleget az ajánlatnak álcázott parancsnak.

Piros a kincseivel magára maradt a konyhában.

Vannak asszonyok, akik átlépve a Ganimédész templomához tartozó sekrestye étel- gőzzel megszentelt küszöbét, egészen átszellemülnek. Elvesztik valódi énjüket és vénájukban úgy kering a vér, mintha frissen oldott, csípős szegedi paprikát fecskendeztek volna beléje. A leveses fazék párája megszépíti őket, mint egy primadonnát a reflektorfény, vagy egy süldőlányt az első szerelmes csók. Piros is közéjük tartozott. Fejére virágos kartonkendőt, derekára fehér kötényt kötött és papnőként gyújtotta meg áldozati tüzét a gáztűzhelyen, egy serpenyő alatt.

Ezalatt Arankáék a Körúton tolongtak. Jobboldalt, menetirányban, ahogyan a közlekedési rendelet előírta. Pestből nem láttak semmit. Az üzletek kirakatai üresen tátongtak, jelezve, hogy bévül sincs sok keresnivaló. Hogy ennek ellenére mégis miért tolakodtak néhány bolt előtt az elkeseredett emberek, nehezen lehetett megtudni, mert az érdeklődőt úgy elmarta onnan a régebben ott ácsorgó, mint egyik kutya a másikat a zsíros konctól.

A házak szabadon maradt falrészeit a hirdetőoszlopokról helyszűke miatt lemaradt plakátok, felhívások, rendeletek és ezek cáfolatai lepték el. Szózatok és felhívások, honpolgári kötelességeinek hű teljesítésére biztatgatták a pestieket. Fenevadakat meg szörnyetegeket ábrázoló plakátok is voltak a falakon, illusztrálva azokat a szörnyűségeket, ame'lyek elérik mindazokat, akiket az említett hirdetések, felhívások, rendeletek és utasítások szövegét kellő komolysággal figyelembe nem veszik. A hírhedten híres sárga pesti villamosok zsúfoltabban és álmosabban haladtak, mint valaha ... Ez a város már nem Pest volt, s még kevésbé látványosság, ez már „Hinterland” volt, a front mögött...