Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

A csecsemők gondozására létrehozott intézménynek a magyarban bölcsőde, a szlovákban detské jasle a neve. A bölcsőde a bölcső szóból származott, vagyis olyan helyet jelent, ahol a bölcsőbe való gyerekeket, vagyis a csecsemőket nevelik, A szlovákban a jászol szemlélete hatott a fogalom kialakítására (gyermekjászol); valószínűleg összefügg ez a vallásos szemlélettel (Krisztus jászolban született).

S ha már itt tartunk, említsük meg a karácsony este, illetve a Štedrý večer fogalmát is. A magyar nyelv a karácsonyeste, esetleg a szenteste szóval nevezi meg a karácsony előtti estét. A szlovákban a štedrosť (bőkezűség, adakozás) szemlélete hatott a fogalom kialakítására, tekintettel arra, hogy a karácsonyestére általában a gazdagon terített asztal s az emberekre ilyenkor a bőkezűség volt jellemző.

A traktor vagy az autóbusz után akasztható járműnek a szlovákban vlečka a neve. Ennek a fogalomnak a kialakulására a vliecť (vontat, húz) szemlélete hatott. A vlečka szónak tehát a magyarban a „vontatmány” felelne meg a legjobban. A magyar nyelv azonban nem ilyen általános jelentésű szóval fejezi ki ezt a fogalmat, illetve felaprózza magát a fogalmat. Az autóbusz után akasztható járműnek pótkocsi a neve. De így hívják a traktor után akasztható „vontatmányt” is. A hajó után kapcsolhatónak uszály a neve. A kisebb, például a személykocsik vagy a motorkerékpárok után akaszt- hatókat utánfutó-nak hívják. A magyarországiak számára ezek a megnevezések természetesek is. Érdekes azonban megfigyelni, mennyire hat a csehszlovákiai magyarok gondolkodására és nyelvhasználatára a szlovák szemlélet, főképpen az autóbusz és a traktor után kapcsolható „vontatmányok” megnevezését illetően. Az autóbusz „vontatmányának” pótkocsi nevét még elfogadják, mert az autóbusz maga is fcocsr-nak vehető, s ehhez kapcsolódik egy pótkocsi. De a traktor „vontatmányának” pótkocsi nevét nem tudják megszokni, mert a traktor nem tartozik a kocsi szóval megnevezett járművek közé. (Hogyan lehet egy olyan járműnek pótkocsija, amely maga nem kocsi?) Ezzel magyarázhatjuk azt a jelenséget, hogy a traktor „vontatmányát” még ma Is sok csehszlovákiai magyar inkább a szlovák vlečka szóval nevezi meg, mintsem a magyar pótkocsi-val.

A magyar élelem szóban az él ige szerepel alapszóként. Az élelem ugyanis egy olyan dolog fogalmának a neve, amely az élet fenntartásához szükséges. A szlovákban a potrava használatos a fogalom megnevezésére. Ebben a szóban a potrávií (megemészt) igében is megtalálható potrav- alapszót találjuk, tehát a potrava fogalmának kialakításakor a szlovák nyelv az emésztés szemléletéből indul ki. Vagyis olyan valamit lát a szlovák ember a potrava szóval megnevezhető dologban, ami az ember emésztéséhez szükséges.

A magyar hátizsák szónak a szlovákban a plecniak felel meg. A magyar a zsák fogalomkörébe sorolja ezt az eszközt. Olyan zsákot lát benne, amelyet a háton hordanak. A szlovák viszont olyan eszköznek látja, amelyet — két szíj segítségével — a vállán hord az ember, mint ahogy ezt az alapszóként szereplő plece (váll) is bizonyítja.

Az olyan helyiségeknek, amelyekben tömegesen tartózkodnak az emberek, van egy mellékkijáratuk, amelyet veszély, illetve szükség esetén használnak. A magyar szemlélet a veszély esetén, a szlovák pedig a szükség esetén használt kijáratot látta benne. Ennek megfelelően a magyarban vészkijárat, a szlovákban núdzový východ (szükségkijárat) a neve.

Arra az emberre, aki a jelentéktelen kérdéseknek is túlzott fontosságot tulajdonít, s mindenben hibát keres, a magyar nyelv a szőrszálhasogató jelzőt használja, mintegy kifejezve, hogy az illető a szőrszálhasogatáshoz hasonló módon viszonyul a kérdéshez. A szlovákban punktičkár-nak nevezik az ilyen személyt. Ez a szó a punctum-bői (bőd, pont) származik, s olyan egyénre vonatkoztatják, aki — a szlovák szemlélet szerint — még a pontoknak is túlzott jelentőséget tulajdonít.

Az árverés sző a licitácló fogalmát nevezi meg magyarul. Az a szemlélet hatott a fogalom kialakítására, hogy ezen a licitáción egyre feljebb verték az eladásra kerülő cikkek árát. A szlovák a drágítás (dražiť = drágít) szemléletéből indult ki, amikor a dražba szóval nevezte meg ezt a műveletet.

Szemléleti különbséget találunk az egyik fegyverfajta megnevezésében is. Azt a pisztolyfajtát, amely egy ravaszhúzásra önműködően akár egy egész sorozatot is kilő, a magyar géppisztoly-nak, a szlovák somopaZ-nak nevezi. A magyar az önműködő jel-