Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Köves Rózsa — Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja
Az igen részletes 27. sz. jegyzetet talán jó lett volna az eredeti szövegbe iktatni és megmagyarázni az olvasónak, hogy a szerbek 1921 augusztusáig a trianoni békeszerződés ellenére még mindig 5677 négyzetkilométer területet tartottak megszállva 404.465 lakossal és a Pécs környéki bányákkal. A magyar emigráció itt nem szervezhetett ellenkormányt, mert Belgrád ezt a területet ügynökei által szervezett szeparatista puccsal magának akarta megtartani. Lőrinc Péter és részben Angyal Endre kísérlete a tehetséges, de félbolond Dobrovié Petár festőművész és szerb ügynök tisztára mosdatása azért is félresikerült, mert ezt nemcsak a legújabb irodalom bizonyítja (így a Gergely—Kő- gyi-féle tanulmány a „Proletártavasz c. gyűjteményes munkában), hanem a Dob- rovicot dehonesztáló, eddig még közzé nem tett Nendtvich-féle aktákat is túl sok kutató ismeri. A magyar emigráció csak arra kellett volna Belgrádnak, hogy vele kapartassa ki a forró gesztenyét. A Baranya—Bácskai Szerb—Magyar Köztársaság kikiáltása (ezen a területen az összlakosságnak csak tíz százaléka volt szerb, horvát, sokác és bu- nyevác) olyan torpedólövés volt a magyar emigrációnak, amelyet az a második világháború kitöréséig sem hevert ki. Kunfinak valóban nem volt kiútja: szabadkőműves ^létére nem költözhetett Moszkvába, mert a szabadkőműves mozgalom tagjai nemcsak a fasiszta, hanem a III. internacionáléhoz tartozó pártba sem léphettek be. Tehát a Szovjetunióban akkor sem volt keresnivalója, ha eredményeit — bizonyos fenntartásokkal — elismerte. Budapestre sem térhetett meg: bíróság előtt kellett volna felelnie a forradalmak alatti szerepléséért és nem úszta volna meg olyan enyhe büntetéssel, mint Hock János. Neki pedig Bécsben kellett maradnia azzal a tapasztalattal gazdagabban, hogy aki a Horthy-Magyarországnak ellenfele vagy határozottan ellensége, még nem feltétlenül barátja a magyar emigrációnak: legfeljebb felhasználja, mint sakkfigurát, hogy azután félretegye, ha már nincs rá szüksége. Jászi Oszkár Amerikába költözött, ahol tudományos munkásságnak szentelte magát; Kunfiban nem volt annyi erő, hogy megírja memoárjait. Honvágyán nem segített már sem a morfium, sem bécsi szerelmi élménye: öngyilkosságba menekült. Fogarassy László Andrási Tibor: Párviadal (rajz, 1974)
