Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Ozsvald Árpáddal)

— Mit jelent a közéletiség, a politikum, az elkötelezettség a művészetben, irodalomban?

— Lényegében minden költő, művész politizál, valamiért elkötelezi magát. Falun nőttem föl, ott éltem, s én ennek a népnek vagyok az elkötelezettje: nincs más kiút számomra, mint hogy rőluk és nekik írjak. Az elkötelezett vers nem puszta demonstráció, nem üres szólamokból áll, hanem erkölcsi tartás és állásfoglalás. Persze, akkor jó, akkor hiteles egy vers, ha a politikum és a művészi megformálás igénye szinkronba kerül benne. Nem elég elbeszélni valamit, hanem mindent értelmezni kell, s e tekintetben nincsenek elkoptatott, üresen kongó tartalmak, témák: a békevágy például az ókori görögöktől kezdve Virág Benedek Békesség óhajtásán keresztül egészen napjainkig, mondjuk Helsinkiig, az emberiség mindennapi gondja.

— Gyakran jársz író-olvasó találkozókra. Véleményed szerint milyen a mi olvasóközönségünk?

— Több mint húsz éve voltam először ilyen találkozáson. Kezdetben nagyon nehezen, vontatottan ment minden: az emberek általános ismeretei is nagyon szegényesek voltak. Ma már összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet e tekintetben is. Ha jól megszervezett, előkészített találkozóról van szó, amelyen az író nemcsak élő rekvizítumként ül a pódiumon, hanem aktív közegbe kerül, akkor úgy érzi, hogy érdemes írnia. Persze, néhány helyen még ma is csak a statisztikai kimutatásokat gyarapítják az ilyen találkozók ...

Lassan készülődnöm kell a vonatra. Ozsvald Árpád lekísér az autóbuszmegállóhoz.

— Ha visszatekintesz negyedszázados költői-írói pályádra, elégedett vagy-e magaddal? — kérdem még tőle, amíg a buszra várunk.

— Nem. Sok mindent nem csináltam még meg, sok mindent meg lehet és meg is kell csinálnom ...

Nem jön az autóbusz, pedig már negyed órája itt állunk. Utóbb még lekések a vonatról...

Jaksics Ferenc: Ébredés