Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Szabó Gyula: Versek
hála neki — talán minden verse alá rendszerint napnyi pontossággal odaírta, mikor született az illető szöveg. Fölbecsülhetetlen segítség ez annak, aki mélyebben akar szerzőjük művészetével — s itt egész művészetére gondolunk — foglalkozni. Szellemire, eszményire, ideális értékekre — ideákra vágyott, mert mindig csak a bomlő, romló anyagot találta. Azt várta a költészettől, amit az nem igen adhat: eligazítást, megoldást, értelmet, konkrét vigasztaló programot a kérlelhetetlen Idő fölé. Maga sem talált ilyet, nem adhatott ilyet sem képben, sem szóban, azon túl, hogy kifejezte a világot, benne önmagát, helyzetét — és magát a vágyat, de ez a tett és a léleknek ez a belső mozdulata — a vágy — talán ez maga a szellem, amelyre vágyott: a szó és a szín már maga szellem. Aki ennél szellemibbet kíván, az nem a misztikum terébe kíván-e hatolni? Szabó Gyula verseiben is nyoma van egy misztikus hajlandóságnak: ami valószínű Dante-élményéből és szimbolikus hajlamaiból is kitetszik, miszticizmusa azonban inkább hajlam, vágy, mint tartalom: Istent, Célt, Föltámadást már csak keres, de nem talál. Pillanatnyilag nem tudjuk, mikor írta első érett verseit. A birtokomban levő gépelt kéziratos válogatást, amelyből ezeket a verseit kiemeltem, nem ő készítette, nem is én: első versei a dátumok szerint 1945 végéről és 1946 elejéről valók. Ügy látszik, termékeny korszaka volt az 1964-es esztendő — legmélyebb verseit talán mégis élete utolsó három-négy évében írta. Válogatásunkban is erre a korszakára tettük a meghatározó hangsúlyt. Kegyetlen dolog a művészet: a leggyötrelmesebb szenvedés termeli ki a művészből a legvéglegesebb műveket. A csehszlovákiai magyar irodalmi tudatnak ezentúl Szabó Gyula költészetével is számolnia kell. Szabó Gyula kis vers Január van, és virágzanak a fák. Súlyos minden bokorka, ág. Éjszaka nyílott — és most csupa virág! Fagyott köd — csipkés zúzmarák: Virágzik a villanydrót, a házeresz, A kerítés és a kémény. Azt hihetném, tündéri láz, csoda ez — Ha nem dideregnék: szélén Egy ámító, hazug világnak. Losonc, 1946. január 9.
