Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - Mikola Anikó: Az élősövény

— Tudtam — nevetett az asszony —, megmondtam előre. Ha egy csöpp eszed volna, nem hlnnél a csodákban. Uram-teremtőm... — sóhajtittta még, aztán visszament a konyhába.

A férfi a tavaszi napsütésben állt és az elsárgult fenyőágakat nézegette.

Este bement a gyerekszobába és odasúgta a fiának:

— Nem szabad feladnunk a harcot, Janika. Az ágacskák most csak levetették a téli ruhájukat, hogy helyet adjanak a friss rügyeknek. Fogadni mernék, hogy van már gyökerük.

A gyerek Intett, hogy egyetért vele.

A nyári szünidő első napján az egész család részt vett a nagytakarításban. Az asszony porszívózott, Gitus a gyerekszobát takarította, apa és fia pedig a nagy mosófazékba öntögették a virágcserepekből a földet.

— Ennek sincs gyökere — mondta a gyerek, amint kihúzta az utolsó elszáradt fenyőágat is a cserépből.

Válasz helyett a férfi összeszedte a szúrós ágakat és a szemétkosárba dobta őket. Majd a tenyere élével a széthullott földet hárította egy kupacba.

— Biztosan tévedtünk, apu — mondta a fiú és odatartotta apjának a lapátot —7, nem volt elég friss az a fenyő. Szerintem nem is érdemes kidobott karácsonyfával kísérletezni.

— Hát? — nézett fel rá az apja. — Mire gondolsz?

— Arra, hogy a télen elmegyünk egyszer kirándulni, keresünk egy fenyőerdőt, és szép, egészséges fáról vágunk le ágakat.

— Igazad van. Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe! — mondta a férfi és felállt, hogy kiegyenesítse fájó derekát.

Varga Lajos: Ipoly II. (Kombinált technika, 1973)