Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: Iskolaügy és nemzetiség
A levegőben ínycsiklandozó Illatok terjengenek. — Akkor megkezdjük? — lép ki az eresz alól egy tagbaszakadt vadász. A kezében literes üveg és egy pohár. — Először, ugye a vendégnek — néz rá az elnökre, és választ sem várva felém nyújtja a poharat. Az orromba csap a színtelen folyadék szaga: szilva — állapítom meg magamban, és — ahogyan ők mondják — „lektildöm” az italt. Azután visszaadom a poharat a vadásznak. A pohár elindul vándorútjára. iskolaügy és nemzetiség (Bodnár Gyula beszélgetése Mózsi Ferenccel, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetőiével] % Az iskola világszerte az útkeresés korszakát éli: hogyan lehetne egyszerűbben, ugyanakkor hatékonyabban tanítani. A kutatások, kísérletek eredményei új módszereket és lehetőségeket teremtettek, amelyekkel többé-kevésbé sikerült fölfrissíteni, korszerűsíteni az oktatás folyamatát. Az Ön véleménye szerint mennyire jellemzőek ezek a törekvések magyar nyelv- és irodalomoktatásunkra. Milyen eredményeket érnek el magyar szakosaink napjainkban, amikor olyan nagy szükség van az intenzív tanításra és tanulásra? — Felgyorsult világunkban egyre jobban tudatosítjuk: az iskolában ma a tegnap „technológiájával” a holnap számára nevelünk embereket. Ügy vélem, ez a magva annak a vitának, amelytől világszerte visszhangzik a sajtó. Természetes, bennünket a nagy kérdés még fokozottabban izgat: hogyan korszerűsíteni a tanítást-tanulást? Az első és legfontosabb követelmény: lépést tartani a fejlődéssel. A magyar nyelv és irodalom oktatásának területén is ugyanaz a helyzet, mint kulturális életünk más szféráiban: módunkban áll meríteni az egyetemes magyar szak- és módszertani irodalomból és a rendkívül értékes cseh és szlovák módszertani irodalomból is. Ez kétségtelen előnye a szlovákiai magyar pedagógusoknak, de ugyanakkor hátránya is, mert válogatniuk kell egy lényegesen kisebb (de nem ennyivel szegényebb!) kutatási bázis segítségével. A mi törekvésünk, hogy a helyzetünkből eredő előnyt ne csak láttassuk, hanem ki is használjuk. Ezért tartanak a legjobb magyarországi előadók hazánkban, évenként több alkalommal is, előadásokat; ezért járnak pedagógusaink, évente három alkalommal, két-három hetes magyarországi tanfolyamra. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma jelentős összegért vásárol magyarországi szakirodalmat, és ingyen küldi a magyar tannyelvű iskoláknak a cseh, szlovák és más nyelvű szakirodalommal együtt; aránylag nagy példányszámban ad ki módszertani segédkönyveket, szakirodalmat stb. Törekvéseink ismertek, sőt korszerűsítési kísérleteinket már (határainkon túl is) elismerik. Ezzel a megjegyzéssel részben választ adtam kérdésének utolsó mondatára is. Persze, az elméleti szakemberek világszerte a „gyakorlat reflexiós bázisát” hiányolják, a gyakorló pedagógusok pedig a „naprakész” kutatási eredményeket. Nemzetiségi viszonyaink között pedig ez nemegyszer torzul ujjal-egymásra-mutogatássá. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szlovákiai magyar középiskolák a cseh és a szlovák, de a magyarországi vidéki középiskolák eredményeihez viszonyítva is jó eredményeket érnek el, tehát nincs okunk a harangok félreverésére. A tanítás-tanulás korszerűsítése szempontjából természetesen nem lehetünk elégedettek eredményeinkkel. # Szocialista gondolkodásunk, erkölcsi magatartásunk, szellemiségünk, egész nemzetiségi kultúránk fejlődése szempontjából döntő fontosságú minden magyaróra. Mózsi
