Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Fábry Zoltán: A leszerelési komédia
(A cenzúra 5 sort törölt.) A szájában forgatja a „béke” szavát, a Népszövetség állandóan munkájáról regél és közben épp ennek az imperialista lotyónak a segítségével hálózza be a világot a Szovjetunió ellen. Franciaország visszanyúl eredeti tervéhez, az 1924-es genfi jegyzőkönyvhöz, mely egy nemzetközi biztonsági szerv létesítését szorgalmazza a Népszövetség védnöksége alatt és amely szerv — mert a Népszövetség a francia imperializmus végrehajtója — nem szolgálna roás célt, mint a versailles-i szisztéma fenntartását. Ez a nemzetközi és természetesen a francia vezérkar ellenőrzése alatt álló hadsereg aztán közös akciókat vezetne a renitensek ellen. Az imperializmus internacionáléja a „népek szövetségének” védnöksége alatt tehát minden erkölcsi skrupulus nélkül megkezdhetné a hőn óhajtott akciót a főrenitens, a Szovjetunió ellen. Hogy ez a terv a valóságban hogy nézne ki, azt kikottyantotta a francia vezérkarhoz közelálló technikai újság, a Les Alles: „A Szovjetunió és Lengyelország között konfliktus tört ki. Lengyelország elfogadja a Népszövetség döntését, de Oroszország nem. Hogy tehát az akció eredményes legyen, azt gyorsan keresztül kell vinni. A nemzetközi vezérkar tehát elhatározza a francia légiflotta kiküldetését. Azonkívül elhatározza, hogy Anglia a Keleti tenger felől tartja blokád alatt Oroszországot, ugyanakkor elindulnak a német motoros divíziók.” Világosabban már tényleg nem lehet beszélni. A francia imperializmus arca kiütközik mindenből, de a Népszövetség erkölcsi szankciója ügyesen álcázza a komédiát. Egyre több okunk van, hogy ezt a világcsalást leleplezzük. A leszerelés: a Szovjetunió Litvinov kissé más jelszót választott, mint Tardieu. Litvinov tézise: „biztonságot a (imperialista) háború ellen. Csak a leggyorsabb és legteljesebb leszerelés garantálja a háború elleni védekezést”. Ezzel szemben Tardieu így dicséri portékáját: „Higyjetek Franciaországnak, ha azt mondja nektek' a béke megvalósítására a nemzetközi szervezeteket meg kell erősíteni. A leszerelés a Népszövetséggel áll vagy bukik!” Tardieu szavai konkrét fogalmazásban ezt jelentik: vagy Franciaországgal (a Népszövetséggel) a Szovjetunió ellen, vagy pedig a Szovjetunióval az Imperializmus (tehát Franciaország, tehát a Népszövetség) ellen. A régi nóta, az egyetlen nóta — kapitalizmus a kommunizmus ellen — uralta és uralja a konferenciákat. A vagy-vagy elől még leszerelési konferenciákon sem lehet kitérni. A világ, az emberiség, a munkásság, a polgárság és értelmiség szabadon választhatja meg az utat: vagy megy a francia imperializmussal a kapitalizmus érdekében, egy új tizennégy elő, vagy egy úton halad a Szovjetunióval — harcban az imperialista háború ellen — a világ, a dolgozók békéje felé! Az ütőkártya: a Szovjetunió Az ütőkártya mindenképpen a Szovjetunió. Ha a németek egyenlő arányú fegyverkezést követelnek, akkor a franciákat meggyúrandó, a közös rémet festik a falra. A német nehézipar lapja, a Deutsche Bergwerk-Zeitung írja: „A lengyel tankok egy- magukban még nem védik meg Európát a bolsevizmustól. Németországot fel kell fegyverezni, és ezt a felszerelést a német és francia hadipar együttesen végezheti el.” Azóta tudjuk, hogy ez a kölcsönös nyílt felajánlkozás már eredményeket is hozott, és tudjuk, hogy ebből nem utolsósorban Hitler húzza a hasznot, mint ahogy megfordítva az egész Hítler-pánikból a francia nehézipar profitál. A II. Internacionálé ütőkártyája: a Népszövetség Világos: aki a Népszövetség mellett van, az kell, hogy a Szovjetunió ellen forduljon, és így kell, hogy inkább a francia imperializmust támogassa, mint a munka roham- brigádjait: kell, hogy a Népszövetség ármádiájáért lelkesedjen és elfeledje a munkás- bataillonokat. A II. Internacionálé ütőkártyája: Genf és a Népszövetség. Érte tesz meg mindent, benne minden hite, reménysége: a megvalósítandó demokrácia. A szociáldemokrácia ma mindenütt a bibliai „adjátok meg az Istennek, ami az Az ellenség: a Szovjetunió
